Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. Ez a beszámoló is hiányos. ISTVÁNFFY véleménye helytállónak tűnik: „Mikor a török csapatok belovagolták a szerémségi mezőket, Perényi Péter, magával vive a királyi koronát, nagyobb biztonság okán Patakra igyekezett. Mikor eltávoztáról vagy inkább titkos elmeneküléséről Szeretsé- nyi János, a pécsi püspökség megszállója tudomást szerzett, Kajdocs faluban, nem messze Szekszárdtól, éjszakai nyugodalma közben minden holmijával s családjával együtt elfogta. S hogy Perényi a dolgaival együtt ki ne csússzon a keze közül, Bánffy Jánoshoz küldte Soptoncára [Szaplon- ca] (amit a horvátok Stupanicának [Stupcanica] hívnak), hogy alkalmas időben rendelkezésére álljon a koronával együtt Jánosnak. Megtudván a- zonban a Mohácsnál történteket, Szolimán megparancsolta, hogy mindenével együtt adják át néki Perényit”. Bárhogyan is vesszük, e dolog csodaszámba ment, s az isteni gondviselés különös kegyelmének megnyilvánulása volt Magyarország koronája iránt, hogy Szolimán, Ázsia és Európa hirhedt rablója, ilyen készségesen visszaszolgáltatta a szent jelvényeket JÁNOSNAK. Hogy teljes egy nyáron keresztül hol lappangott ez az égi / zálog? Úgy vélem, Szolimán kíséretében, mégpedig az általa eltervezett bécsi ostromban. XVI. § JÁNOSNAK ezt a csatlósságát KELEMEN pápa, egyházi átokkal bélyegezte meg, de ezt vagy feloldotta Szapolyainak a hozzá küldött esdeklő levelére, vagy pedig feledésbe merült az akkori zavaros viszonyok között. Szolimán pedig a tél beállta előtt csapataival Konstantinápolyba vonult, JÁNOSNÁL hagyta Grittit valamelyes folyami hajóhaddal (akkoriban naszádoknak hívták őket), őrségül pedig háromezer katonáját. Ez történt Budán 1529-ben. Az erre következő, vagyis az 1530. év a budai ország- gyűléssel jeleskedik. Ezt azért hirdette meg JÁNOS, hogy gondoskodjék magáról is meg a haza javáról is, melyet a barbár behívásával romlásba döntött. A rendekből csak szórványosan voltak jelen, mivel elutasították Jánosnak a törökkel kötött szövetségét, vagy pedig mert becstelenségnek tartották, hogy elhagyják FERDINÁNDOT. Csak azok vettek részt tehát az országgyűlésen, akik a Tiszántúlon laktak, s akik végig kitartottak János mellett. A legkiemelkedőbbek a következők voltak : Brodarics István váci püspök, János titkára, Czibak Imre, akit János váradi püspöknek nevezett ki, gróf Szentgyörgyi Farkas, egy igen gazdag család utolsó tagja, Verbőczy István, a magyar jogoknak sokkal méltóbb összegyűjtője, mint oltalmazója, Pestyényi György, Bethlen Elek, erdélyi alvajda, Nádasdy Tamás, az Ártándy-fivérek és mások. Az országgyűlés lényegileg arra ment ki, hogy az országot megerősítve, amilyen módon csak lehetséges, elhárítsák a vetélytársat, visszaszerezzék, amit elfoglalt, s a maguk pártjára csalogassák azokat, akik hűségesküjüknek megfelelően FERDI- NÄNDHOZ ragaszkodtak. Mindenekelőtt pedig, hogy királyvoltát bizonyítsa s hogy lehetőleg elévüljön Báthory István méltósága, lendvai Bánffy Jánost, Jánost a pápa Szolimán csatlóssága miatt egyházi átokkal bélyegzi meg. Helyzete Szolimán eltávozása után. Országgyűlést tart Budán Nádort iktat be. 99
