Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST—PILIS—SOLT VARMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ. III. TAGOZAT. a vizekkel birkózva, estefelé partra ért a túlparton, ahol János tábora volt. Ki ne értené azonban, hogy a törökök fedezték a szökését, akiknek kéznél voltak pedig a hajóik, s Buda és Pest között ide-oda közlekedtek, — bár részben így történt a dolog.” Úgy vélem, a már idézett GIOVIO hatására jutott erre a véleményre ez az éles ítélőképességű férfiú. Ugyanis, ha zsoldba hívták, ha Szolimán átengedte Jánosnak, nem volt szükség az olyannyira kegyetlen büntetéstől való félelemre, hacsak nem azt hisszük, hogy a barbárok tréfát űztek belőle azzal, hogy ilyen kétes kimenetelű veszély félelmét keltették Nádasdyban. XV. § Buda tehát mintegy két évig volt FERDINAND birtokában. Mindkét esztendőt nevezetessé tette egy-egy országgyűléssel. Az előbbiről föntebb már szóltunk. A másodikat, melyet az 1528. esztendőre hívott össze, legalábbis meg kell említenünk. Kevés törvényt hoztak ekkor, s azokat azoknak az időknek megfelelően alkották meg. Gondoskodtak a közérdekről a hadsereg felállításával, a lázadást szítók megbüntetésével, azzal, hogy egyszer s mindenkorra menlevelet nyernek, akik visszatértek kötelességükre. Más kisebb jelentőségű dolgokat nyolc cikkelyre osztottak szét. Szolimán tehát, mint mondottuk, övéinek alig valami fáradságával, a legkisebb veszély nélkül elfoglalta Budát, majd visszaadta JÁNOSNAK mint az iránta való hűség legbiztosabb zálogát,s ahogy vélte: a későbbi jobb szerencse előjelét. így János ismét elfoglalta a székhelyét, — akár hogy saját szerencséjét visszaszerezze, akár hogy Szolimánét kifigyelje, aki Bécs ostromára hadseregével együtt eltávozott. Nincs itt arra hely, hogy a törökök vesződséges és gyászos kimenetelű ostromát leírjuk. Másfelé hívnak minket föltett szándékunk alapelvei: ti. hogy Buda sorsát és sorsfordulóit a maguk rendjében végigkövessük.Bécs ostromának föloldása után az ötödik napon Budára ért Szolimán, s hogy elpalástolja vagy talán enyhítse az emiatti fájdalmát, JÁNOST, aki itt működött, mintegy csupán a saját jótéteményéből, királlyá kiáltja ki, és erről oklevél kiadásával is megerősíti. E dologról a következőképpen emlékezik meg GIOVIO (kJ:,,Szolimán Jánost Budán királlyá kiáltotta ki, és oklevélben és annak ünnepélyes záradékában javadalmasának s barátjának nevezte, s melléje adta Grittit, hogy végrehajtsák azon dolgokat, melyek az ország megerősítésére szükségesnek látszottak. Történt pedig, — hogy a világért se hallgassuk el, noha a barbár dicséretére kell mondani, — hogy Szolimán Jánost a magyar előkelőkkel együtt bebocsátotta a sátrába, és sürgetve kérte, hogy PÁL esztergomi érseknek és Perényi Péternek kegyelmesen bocsásson meg s fogadja vissza hajdani kegyébe. JÁNOS ugyanis az ő jellemüktől s barátságuktól igen-igen idegenkedett, Csupán két évig van a város Ferdinánd birtokában. A várost, bevétele után, Szolimán visszaadja Jánosnak. Bécs ostromából visszatérőben királynak teszi meg Jánost. Milyen szertartással s milyen szavakkal. i.) Ennek az országgyűlésnek a végzéseit II. FERDINÁND második dekrétumának mondják, és a királyok dekrétumai 313.skk. lapjain olvasható. k.) A többször idézett könyv 293. lapján. 95
