Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST—PILIS-SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. minden közös kell legyen. Ha a szere'mséget nekünk visszaadjátok, jót tesztek barátaitokkal, akik a Szerénységgel is és a többi sok-sok országgal s tartománnyal együtt érdekeiteket fogják szolgálni. Ha ugyanis megkapják tőletek ezt a nagy jótéteményt, már csak a hitünkben különbözünk, de mi mindig szeretetet, igyekezetei, engedelmességet, barátságot, segítőkészséget tanúsítunk irántatok, őszintén s hűségesen, — s nem csak a mi, hanem a barátaink részéről is ezt Ígérjük. Az én uram azt óhajtja, hogy Lengyelország királya és közied szövetséget hozzon létre, mivel a lovasság tekintetében az összes többi uralkodónál erősebb, s ha ő a tiétek lesz, erről az oldalról soha többé nem kell félnetek. — Ezért az ő barátságáról is tégy említést a te uradnak, s add vissza a Szerénységet! Ne követelj a- dót, csak ajándékot!” Ily nehéz volt a barbárokat rábírni Magyarország elveszejtésére..! Nincs rá időnk, s nincs is arra kedvünk, hogy szószerint beleszőjük elbeszélésünkbe -LASKINAK a Musztafával folytatott második megbeszélését. Még egy ideig hol az adó, hol az évenkénti követség indokával feltartóztatták, s ezek elintézése sok idejébe került és sok szóváltásba keveredett miattuk, míg aztán remény ébredt arra, hogy végül Laski bebocsáttatást nyerjen Szolimánhoz. XII. § Azt azonban nem szabad elhallgatnunk, hogy milyen módon, s milyen szavakkal ajánlotta JÁNOST Szolimánnak -Laski, miután audienciára bocsátották. így szólt a lengyel Ibrahimhoz: ,,Tegyetek szabaddá engem, hiszen hazatérésemet az én uram mindkét szemével lesi. Vágyván vár, hogy a veletek való bizonyos szövetséget viszem magammal. Méltóságos uraságod bocsásson tehát végre valáhára a ti nemes uralkodótok színe elé, akinek ruhaujját mindkét kezemmel megragadom, s nem engedem el, mígnem mindent véghezviszek. Ismerem én a fejedelmek lelkületét, akik oroszlánok módjára, önként lehajolnak, s nem taposnak meg, hanem fölemelnek s kedveznek. Nem azzal az őrült gőggel jöttem én ide, amivel a magyarok többi követei szoktak jönni, — ez a dolog soha nem volt az én uram tetszésére, — hanem azért jöttem, hogy megtiszteljem őt, aki tiszteletet érdemel. S ha nem is tudnám végbevinni a békekötést és a szövetséget, amiatt azonban még nem szállhatok szembe az igazsággal: mert az én uram tudja, hogy a halandók közt nincs jelesebb a te uralkodódnál. így tehát, bármiképpen viselkedtek velünk, mindig ilyennek ismerünk titeket. Ha barátok leszünk, többet kívánunk majd magunknak; ha ellenségek, gondoskodunk a mi dolgainkról, s talán másként mint bárki is hinné. Ezt azonban csak kényszerűségből tesszük, mint akik a barátság megvetése miatt leszünk ellenségek. Ismét kérem tehát méltóságos uraságodat, adjon nékem lehetőséget arra, hogy a császár őfelségével beszélhessek! — Úgy vélem, őfelsége jóságosabb, mint egyesek vélik”. íme, ilyen kerü- lőutakat kellett bejárnia (y.) -LASKINAK, s ezért végül már úgy gondolta, hogy ilyen egyértelműen kéri a bebocsáttatást a császárhoz. Erre így szólt hozzá Ibrahim: „Ennyire bízol tehát a császár őfelségének jóságában, hogy ezekre a te szavaidra örömest elfogadja a te uradnak meddő barátságát? Nagy a te önbizalmad, s minden bizonnyal y.j Téved RÉVAY: (VI. centuria, 70.1.), amikor azt mondja, hogy két nap után Szolimánhoz vezették. A követ erős vágya, hogy bejusson Szolimánhoz. 79
