Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
i I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. dicséretre méltó. Nem tudom, miféle lélek tanított ki téged fejedelmünk természetéről: ő ugyanis emberséges, jóindulatú, és az igyekvők iránt úgy viseltetik, / hogy jobban törődik az ő dolgaikkal, mint a sajátjával. így tehát nem akarlak tovább feltartóztatni, s mindent megteszek azért, hogy holnap beszélhess a mi urunkkal. Mikor majd őelőtte szólani fogsz, semmit ne félj. A tőled telhető legnagyobb tisztelettel viseltess iránta, tisztelettel és ékes szavakkal szólj hozzá. En ott leszek, majd utánad tolmácsolom a szavaidat. Készülj fel tehát a holnapi napra, s légy készen, amikor hívatlak, és az összes csausszal elkísértetlek a te u- rad iránti nagyobb tiszteletből. így felelt erre Laski: ,,Fölserdülésemtől fogva mindig a fejedelmek udvaraiban forgolódtam, s így ismerem az ő nagylelkűségüket. Kevésbé félek velük beszélni, mint másokkal. Meg fogod látni, hogy a te u- rad előtt nem jövök zavarba, mivel régen megszoktam, hogy az uralkodókkal beszéljek". Amint felvirradt a hónap 27. napja, a csauszok megjelentek Laski szállásán, hogy a maguk szokása szerint megadják a tiszteletet a követjárásnak. Az ő kíséretük a palotába vezette ahol már várta Ibrahim ésÁjász pasa Anatólia beglerbégjével együtt. Elég hosszan tárgyalt velük, míg a tolmáccsal együtt a császár színe elé vezették. Mikor eléje járult, így kezdett a beszédjébe (z.): ,.Nagyméltóságú felségedhez az én felséges fejedelem uramnak, JÁNOSNAK Magyarország stb. választott s koronázott királyának, s amaz ország minden rendjeinek követségében jövök. E rendeknek van joguk és szabadságuk arra, hogy a király férfiági magvaszakadása esetén maguk közül egy kipróbált erényű és igyekezetű férfiút emeljenek s válasszanak a királyi székbe. A te győzedelmes csatád után, melyben LAJOST megverted és elpusztítottad, melyben Budát elfoglaltad, majd őrizetet hátrahagyva eltávoztál onnan, az ország főrangú emberei és az egész nép, nem is hamar gyülekezvén össze, érett s hosszú megfontolással végülis az én uramat hívták el a királyságra, aki, (mint felségednek ismeretes), Erdélyben uralkodott, s nagy területeket mondhatott magáénak mint őseitől örökölt birtokot. Sok-sok kérés, figyelmeztetés s hívás után fogadta ezt a méltóságot, s magára nézve kiváltképpen azt határozta el, hogy majd követeket küld hozzád, arra vágyván, hogy kedvessé tegye előtted az ő koronázását, magát s birtokait néked felajánlván, készen a jövendőbeli kölcsönös szövetségre és barátságra. S mikor aztán koronázása után ily módon kétszer is elküldte követeit Felségedhez, akik közül az elsőt megölték, a másodikat pedig egy Fekete nevezetű ember (a.) megakadályozta, mindezeknél fogva hosszabb időn át elhanyagoltuk, hogy Felségedet meglátogassuk. Mihelyt azonban ez év szeptemberében visszatértem Franciaországból, ahová mint követ küldettem, arra intettek, hogy készüljek ide, erre a feladatra. Mikor pedig készen állottam az útra, s miután Erdélybe szándékoztam leereszkedni, néhány száz gyalogos állta el az utamat, akik noha életemtől nem tudtak megfosztani, minden nálam lévő javaimtól kifosztottak, o kishíján csúfosan odavesztem én magam is. z.) Másképpen adja elő GIOVIO (i.h. 277.1.) ennek a beszédnek a tartalmát, de mi-LASKI beszámolóját szóról-szóra közöljük, a nagyobb hitelesség kedvéért. a.) El kell olvasni erről ISTVÁNFFYT, IX. könyv, 139. skk. 1. 80 A palotába vezetik. A szultánhoz intézett beszéde.
