Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. hasznot követel; adjátok vissza az én uramnak, ami Lajos király alatt mindezidáig tőlünk elvétetett Magyarországon, Szlavonországban s Horvátországban, s az én uram meg fogja tisztelni a te uradat, s mindig úgy ír neki, mint feljebbvalójának és tiszteletreméltónak, s a néki adott jótétemény miatt gyámnak ismeri el. Csak így, semmiképpen másként nem kaptok megtiszteltetést mitőlünk-, de az adóról ne gondolkodjatok, mert hiába kovácsoltok gyapjúból bárdot. Ha pedig a te urad visszaadja a tőlünk elrabolt helyeket, hármas haszonra tesz szert. Először, örökre megbizonyosodik a magyarok engedelmességéről s barátságuk őszinteségéről. Másodszor, a magyar királyok feljebbvalójuknak és gyámjuknak ismerik el őt. Harmadszor, a te ilyeténképpen való bőkezűséged nagy hírnévre tesz szert minden keresztény előtt, akik felhagynak szívüknek ridegségével, s talán békét kötnek veletek, különösen, mivel az én uram bevallván ezt a jótéteményt, közben fog járni ennek érdekében. Bölcs vagy, uralkodód előtt oly kegyben állsz, és akkora a befolyásod, hogy a szultán szultánjának mondanak téged. Tőled ered minden jó és rossz dolog. Lásd be, hogy sokkal több veszély mered fejetek fölé, mint amennyit én föltártam előtted. Fogadjátok el királyom lelkületét és érzését. Nékem pedig bocsáss meg a locsogásom miatt.” Vegye itt észre az olvasó, hogy a követ milyen állhatatosan utasítja vissza az adónak még az említését is. Sőt, milyen bizakodó lélekkel követeli vissza a Szerémséget, s mindazt, amit elvettek a magyar koronától. Semmi más bíztatást nem helyez kilátásba, mint hogy a magyar királyok örökké emlékezni fognak e jótéteményre. Azon nyomban válaszolt Ibrahim, s aztán berekesztette a tárgyalást. „Talán csodálod, mondta, hogy nevettem. Nevettem, mondom, hogy visszaköveteled tőlünk a tőletek elvett területeket. Tudjátok meg, hogy horga- sabbak a körmeink, mint a sólymoknak, s amit a kezünk megfogott, nem engedjük el, csak ha levágják. De ahogy a földnek minden ráhulló esőt be kell fogadnia, így nekünk is meg kell hallgatnunk a követ szavait. Ám a- hogy nékünk hosszú kezünk van, úgy néktek messzire látó szemetek. Annyi területen kértek vissza elvett helyeket! Belgrádról avagy Gradum- bellről [széplépés] álmodoztok, testvérem! Én azonban, mint bármelyik pasa, a legkisebb szóról is beszámolni tartozom az én uramnak, legyen az jó vagy rossz, — s igen nagy félelemmel. Minden bizonnyal mindezt el fogom mondani az én uralkodómnak. De te ne félj, mivel nagyon a bizalmamba férkőztél. Jó éjt!” Én bizony kétlem, hogy találhatott volna-e alkalmasabb embert JÁNOS király ennek az Acheronnak a megmozdításá- ra. XI. § íaskinak nem sikerült meggyőznie a barbárokat. Szükség volt tehát Grit- ti segítségére, akinek a lengyel, egy Vi adva át, püspökséget ígért, ha sikerül Ibrahimot JÁNOS pártjára megnyernie. Ö pedig úgy cselekedett, ahogy néki e dologban a legjobbnak tűnt. De mivel Laski nem csak hogy adót Ibrahim záróbeszéde. Gritti Laski segítségére siet. 75
