Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Ibrahimmal folytatott tárgyalása. hanem még ajándékokat sem akart ígérni, sürgetve követelte viszont, hogy a Szerémséget adják vissza, ez a dolog igen hosszú tárgyalást tett szükségessé. S összesen 14 nap telt el, míg végre tárgyalást engedélyeztek Laskinak. ö pedig újra meg újra azt ismételgette, amit már addig is az únásig mondott a barbárnak. Az meg így szólt hozzá: „Már azt hittem, hogy elfeledkeztél a Szerémség- ről, de már látom, hogy valaha ittál ebből a borból, s az íze még mindig édes. Sok érvet hoztál föl nekem, hogy miért lenne jó nekünk, hogy visszaadjuk nék- tek az említett Szerémséget. Egyebek közt azt mondottad azonban, hogy mindig több költséget csinálunk magunknak azzal, hogy azt a helyet őrizzük, mint amennyi hasznunk van belőle. Igaz, hogy most három havonta huszonnyolc aranyat adunk ki, ami a ti pénzeteken ötvenhatezer dukátot tesz ki, s ez az összes így évenként kétszázhuszonnégyezer dukátra rúg. Es lám, eddig még egy krajcár hasznunk sem volt belőle! De mégis, mi ez az én uramnak? Ha tízszer annyit adnánk ki, akkor sem mondanánk le róla! Mindenesetre eddig még nem volt bátorságom beszélni az én urammal, mert noha igen nagy kegyben állok előtte, úgy, ahogy soha senki még uralkodók előtt nem állt, mégis, úgy kell vele beszélnem, mint urammal, mint jóltevőmmel. Holnap tehát bemegyek az ő házába, s ott vele időzöm, s ha a kertben sétálgatásunk közben nem lesz arra alkalom, hogy előhozakodjam ezzel az üggyel, másnap vadászatot indítványozok neki, és ott fogom föltárni előtte, megpróbálom meggyőzni a te érveidről. Nem hiszem azonban, hogy ez sikerülhet, mivel ő a mi hitünk védelmezője és helytartója. S mivel most jöttek az oláhok, akik hírül hozzák, hogy Ferdinand leereszkedett arra a vidékre, és így az én uram vissza fogja utasítani, hogy azokról lemondjon urad javára, nehogy azt mondják, hogy félelmében cselekedett így, mégis teljes erőmmel azon leszek, hogy ha ezt nem tudod elérni, akkor ígérd meg, hogy minden évben egy követet küldtök. Ha pedig Szerémséget visszaadjuk, nem a- jándékokat, hanem adót akarunk.” íaski folytatta, hogy minden lehetséges érvvel, amit csak össze tudott kaparni, igyekezzék megpuhítani Ibrahimot, de a Szerémséggel kapcsolatban mintha csak süketnek beszélt volna. ,Miután az én uram úgy határozott, szólt EASKI Ibrahimhoz, hogy veletek szövetséget kössön, ami által barátaitok barátja, ellenségeitek ellensége akar lenni, csodálkozom, hogy oly sokra tartasz néhány várat, hogy félsz erről tárgyalni a te uraddal. Azt hiszed, nem tudom, mekkora tekintéllyel bírsz te itt? En még Francia- országban megtudtam rólad, amit itt hallok s látok. Bizonnyal ezt a te igen nagy kegyedet oly nagyra értékeli az én uram, hogy hozzád mint testvéréhez akar kötődni. Én pedig, akárhogy is csüröd-csavarod, nem hiszem el s nem is fogom azt mondani, hogy te nem tudod megtenni, amit akarsz. Mégis, ebben a te nagy szerencsédben igen-igen ajánlom neked a szerénységet és erényedet, mely által azt hirdeted, hogy nem helyesled a féktelenséget. Vedd tehát úgy a Szerémség ügyét, mint ami a rá fordítandó fáradsághoz képest csekélység és a te uradnak dicséretes dolog. Eszközöld ki, hogy visszakapjuk, mivel a barátok között 76
