Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. amely nagy károkat okozott a mi keresztény hitünknek és a mi urainknak, gyűlöletes volt. Fölemlítenék néked egynémely dolgot, ha nem félnék, hogy netalán azt hiszed, fenyegetéssel akarlak rávenni titeket erre a szövetségre. Vagy talán azt hinnéd, merő koholmány s hazugság, amit veled közlök, — és így esetleg haragra gerjednél ellenem. Úgy van, ahogy mondottad: aki menlevél nélkül jön, azzal annyi rosszat tehetnél, amennyit csak akarsz. Ez a dolog azonban nem felelne meg erényednek s hírednek, mivel én a te jóságodban és emberségedben bízva jöttem így ide, anélkül, hogy magamat biztosítottam volna. Mikor ugyanis Franciaországban voltam, hallottam, hogy néhány foglyot szabadon bocsátottál, akik szablyájukkál a te uradra és a te fejedre törtek. Őket, akik királyuk, LAJOS mellett voltak, nem csak hogy szabadsággal, hanem lovakkal, ruhákkal s pénzzel is megajándékoztad és elláttad. Ez a dolog leginkább nálunk talált nagy visszhangra, mert mi rólatok soha nem hallottunk ilyent azelőtt, s mindenki beszámolt a te jóindulatodról. Ezáltal jó névre és valami különös rokonszenv- re tettél szert minálunk. így tehát a te becsületességedben, nagylelkűségedben és emberségedben bízva jöttem ide menlevél nélkül. Nem hoztam a kezemben szablyát, de szívemben hoztam a szövetség s barátság őszinte érzését, melyről bizonyosan azt hittem, hogy néked is kedvesnek kell lennie.” Eddig a barbár kegyeit próbálta íaski óvatosan s bölcsen megnyerni. Aztán hosszú beszédben kifejtette Ibrahimnak Európa dolgainak állását, hogy a keresztény fejedelmek egyetértését legalább annyira megmutatva, mint a hatalmát, megszelídítse ennek az embernek a vad lelkét. Majd így folytatta: ,,De minek is sorolom mindezt elő, mikor te jobban ismered, mint én magam? Még tán azt hihetnéd, hogy ezekkel az én fenyegetéseimmel akarlak téged s a te uradat az én királyommal való szövetségkötésre rávenni. Nem azért tettem így, hogy téged, aki másoknak rémületére voltál, megrémítselek, és ily módon vezesselek rá a mi barátságunkra, hanem hogy lásd: úgy határoztunk, hogy veled és a te uraddal őszintén és i- gazán élünk, s hogy inkább mellette akarunk állni és néki segíteni, nem pedig ellenségeskedni vele. így tehát, a fejsze már a gyökérre vettetett, s amint nem is tagadom, hogy jelenleg nekünk van szükségünk rátok, (mivel nagy terhet jelentene a te uraddal és Ferdinánddal egy időben harcolni), úgy azt is látom, hogy rövidesen ti is dicsérni fogjátok s megtapasztaljátok a mi szövetségünket. Nagy a ti hatalmatok, ahogy mondod, s ahogyan mindenki elé helyezed azt. De az nem a te akaratodtól, hanem az Isten akaratától függ. Dárius hatalmas volt Nagy Sándor hadának csekély létszámához képest, hatalmas volt Krőzus Círus- sal szemben, de más az isteni akarat, s más az emberi vélekedés. Dáriust ugyanis kis csapatával megfutamította Nagy Sándor .pedig amaz megszámlálhatatlan sokasággal jött ellene a csatába. Felhozod a tatárokat, és sokat hencegsz hatalmadról, de hidd el nekem: mikor egy napra összevonják az egész haderőt, nem tervszerűen történik ez, — de ez kívül áll tárgyunkon. Azt mondtad ezenkívül, hogy a törököknek rövid a szavuk, de hosszú a kezük, s hogy szokásod ellenére beszéltél annyit egyetlen dologról azaz az adóról. Már sokszor megmondtam, soha nem kaptok tőlünk adót. De ha tiszteletet akartok tőlünk kapni, — mivel, mint mondod, a te urad inkább tiszteletet, mint 72
