Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST-PILIS-SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. nékem számoljon be róla. Ha pedig nem lenne engedélye arra, hogy eljöjjön s meglátogasson engem, akkor írjon s az írást valamilyen úton-módon juttassa el hozzám.” Ilyen nagy volt a török udvar ravaszsága és halogatása azon dolgokat illetően, melyekre a leginkább vágyott. IX. § Túl bőbeszédűek lennénk s nagyon eltérnénk kitűzött célunktól, ha minden tárgyalásnak akárcsak a tartalmát is számba akarnánk venni. Azt a tárgyalást viszont, mivel a szövetségkötés legtitkosabb történetének megismeréséhez tartozik, nem tudom elhallgatni, amelyet január 28-án folytatott íaski Ibrahimmal. Mikor az magához hívatta -LASKIT, e szavakkal szólította meg: „Uradnak érzületét és a kölcsönös testvéri érzést és kapcsolatot örömest veszem, s szeretném, ha urad öccsének tekintene. De a testvérnek a testvér, a barátnak a barát iránt kötelessége, hogy mindkettő dolgai egy és ugyanazok legyenek, ugyanaz legyen az akaratuk, ugyanaz a törekvésük és egy a szándékuk. Ezért hát én olyan testvéri viszonyban akarok lenni a te királyoddal, amely biztos és állandó marad, és amely szilárd, nem pedig törékeny. Mondom néked, hogy nem lehet nekem s nem is tudok ilyesfajta testvéri viszonyba lépni, ha előbb nem ismerem meg Uradnak minden ü- gyét s legfőképpen, hogy mit akar elérni a mi császárunknál. Mert én többel tartozom az én uramnak, mint atyámnak, többel, mint akár a napnak is. Mert ha a te urad nem akarja magát urunknak úgy ajánlani, ami őt megtisztelné, mérlegelnem kell, hogy netán bensőtökben valamit rejtegettek, ami idővel kitör ellenünk belőletek, s ezért a te uradnak meg kell bocsátania nekem, ha én nem fogadnám el a testvériséget.” -EASKI erre ezt mondta Ibrahim pasának: „Beláthatod, hogy az én uram szilárd szövetségre akar lépni veled. Megparancsolta ugyanis, hogy más pasákat ne üdvözöljek, (mint azt a követek szokták tenni), sem a te beleegyezésed nélkül ne adjak át nékik levelet. Te azonban azt parancsoltad, hogy keressem fel őket. Mikor pedig meglátogattam Musztafa pasát, ő méltatlanul bánt velem. Fenséges király uramat nem nevezte királynak, engem meg futárnak hívott. Mit használ hát ez a te irányomban tanúsított emberséged, mikor egyedül te fogadsz és hallgatsz meg tisztességesen, azt pedig megengeded, hogy királyomat és engemet semmibe vegyenek. Ha ezt én tudtam volna, bizonyosan nem mentem volna el őhozzá. Én ugyanis nem civódni, nem vitatkozni jöttem, s nem ahhoz, akihez te tegnap elküldtél, hanem tehozzád jöttem. Azt hiszem, szántszándékkal tettél így: akár hogy uramat lebecsüljék, akár hogy megtudjam, a te jóindulatod milyen távolságban van az ő embertelenségétől. Minden tetszik nekem, mikor veled tárgyalok, mert látom, hogy urad szívével beszélek. Felismerem én iparkodásod és erényed élességét. Tudom, hogy ismered az emberek szokásait s módszereit, tudod, mi folyik a világban, mekkora széthúzás van a királyok s fejedelmek udvaraiban. A te bölcsességednek, tekintélyednek és emberségednek messze földön híre járja. Soha nem hallottam Musztafa pasa vagy Ájász pasa nevét. A te kiváló adottságaid miatt •taski második tárgyalása Ibrahimmal. Ibrahimhoz intézett szavai. 59
