Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST-PILIS—SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. elszenvedett sérelmeket bosszúálló kardjával megtorolja. Továbbá, ha elkerülte volna az összecsapást, kétségkívül egy meghatározott adó kirovásának feltételével visszaadta volna neki Magyarországot, mivel nem a saját, hanem más vétkéből szenvedte el a vereséget; és azt bizonygatta, hogy dicsőségének tartotta volna, ha szövetségese, Zsigmond király testvérének fiát, aki rokoni kapcsolatai révén a híres osztrák házzal összeköttetésben állott, megőrzi; kegyes beszédében kifejtette, hogy lelkének eme elhatározását hírül adatja MÁRIA királynőnek, aki a háborútól való félelmében Budáról Pozsonyba menekült. Erről számoltak be nékünk azok, akik ezekben az eseményekben részt vettek.” Ilyen módon tartott halotti búcsúztatót Szolimán nemcsak a megölt főpapok és előkelők, hanem LAJOS király fölött is. III. § A várból eltávozva Szolimán győzelme emlékére semmi mást nem vitt el, csak három ércszobrot, régi remekműveket, melyeket Hunyadi MÁTYÁS király, minden erény és választékos ízlés lelkes híve állíttatott fel a királyi palota előterében, bejáratánál. Ezek a buzogányos Hercules, a lantos Apollo, és a tegzes Diana képmásai voltak; Szolimán a magyarországi győzelme emlékjeléül Bizáncban a Hippodromban helyeztette el őket. Három szokatlan nagyságú, míves kivitelű ágyút is elvitt, ezek a rajtuk több helyen levő díszítéstől is ékesek, és az ércmetszéssel beléjük vésett ezüst betűk miatt csodálatra méltóak voltak. Azt mondták, hogy az illirikumi Bosznia királyának tulajdonában voltak, és a Száva-men- ti Szabács várának bevételekor foglalták le azokat. Szintúgy néhány bordázott ércoszlopot is magával vitt, melyek a kapuk szemöldökfáit,főgerendáit tartották. Majd húsz napig időzött Buda mellett, s ezalatt szabad folyást engedett a népével veleszületett kegyetlenségnek. A közeli megyékbe ugyanis lovascsapatokat küldött ki, hogy zsákmányoljanak. Emerről egészen Győrig, amonnan a Tisza folyóig az egész vidéket váratlan s rettenetes pusztítással úgy földúlták, hogy a beszámolók szerint minden korosztályból s mindkét nemből összesen több, mint százötvenezer embert vagy kardélre hánytak, vagy szolgaságba hurcoltak. Miután a zsákmányszerző osztagok visszatértek a táborba, ugyanazon az úton, amelyen jöttek, megkezdték a győzelmes visszavonulást Bizánc felé. A- zokból a várakból pedig, melyeket a háború folyamán a Dráva és a Duna között bevettek, Szolimán kivezényelte az őrséget, mivel a tél is a küszöbön állt, másrészt az otthoni zavargások, melyeket egy bizonyos Kalender Cselebi Ázsiában szított, hazaparancsolták. Először tehát Drinápolyba tért, majd győztes hadseregével együtt visszatért Bizáncba. Ez áll ISTVÁNFFYNÁL (h.) és nála részletesebben GIOVIONÁL (i. ). Hieronymus íaski követjárásának történetéből tudjuk, (ő ugyanis JÁNOS nevében járt Konstantinápolyban), A várból eltávozva milyen dolgo-, kát rabolt el Szolimán? Szobrokat. Ágyúkat. Ércoszlopokat. Buda mellett való tartózkodása és az általa okozott pusztítás nagyságah. ) A VIII. könyv végén, 133.1. i. j A XXVIII. könyvben, 266.1. k.) Ennek kézirata birtokunkban van. A kézirat egyszerű latin nyelven íródott, s leírja fcASKI tetteit, melyekkel Szolimánt a FERDINAND elleni háborúra akarta rávenni. 39
