Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Honnan tudjuk, hogy fölégette a várost? Az első pusztítás, mellyel a törökök a várost sújtották. Szapolyai János elfoglalja. hogy Szolimán a várpalotát érintetlenül hagyta ugyan, de a várost fölégette. Ibrahim pasa fennhéjázva vetette oda íaskinak:,,Hallottuk, hogy a te urad nagyeszű és iparkodó férfiú, s hogy ez igaz, sok jelből mi magunk is megtapasztalhattuk. De akkor szunyókált, mikor magát megkoronáztatta, mivel nem a mi nagyurunktól kérte a királyságot. Aki ugyanis érinti urunk ruhaujját, a világ egyetlen hatalma sem fogja megtörni. Ezért hát a te urad nem gondolkodott, — látván hogy a királyi város, Buda fel van perzselve, de a király háza sértetlen, — hogy a szultán úgy döntött-, hamarosan visszatér oda. A követküldést rég meg kellett volna tennie a te uradnak, s nem most, hanem mielőbb még a koronát a fejére illesztette volna. Most azonban, mivel másképpen erőtlen, a főhercegtől szorongattatván kér kegyelmet s kér békét; s ha nem keveredett volna FERDINÁNDDAL háborúba, minden bizonnyal mást remélhettünk volna tőle, mintsem békét. Tudjuk, hogy RADICSON keresztül JOVÁN CÁRNÁL is próbálkozott.” stb. Tehát, noha a várost fölperzselték, a királyi palota sértetlen maradt. Ez volt az első pusztítás, mellyel Budát az ellenség sújtotta. Komolyan és szenvedélyesen mondta -LASKI is a pasának: Bizonyos, amit mondasz, hogy az én uram páratlan serény- séggel jeleskedik, de ő nem maga koronázta meg magát, hanem az ország urai, rendjei azzal a szándékkal koronázták meg őt, hogy iparkodása révén vagyonával és erőivel ő maga siessen segítségére az általatok sújtott országnak; s azok, akiknek kezében a királyválasztás joga és felhatalmazása van, hosszú választás során vitték végbe. E szokás miatt az én uramnak bele kell nyugodnia azoknak a választásába és koronázásába, akiknek kiváltsága magvaszakadás esetén a választás. En nem voltam Magyarországon akkor, mikor a török császár megtámadta, sem amikor az én uramat megkoronázták, mégis általános a vélemény, hogy a ti uratoknak az a szokása, hogy ellenségeinek házát, ha abban lekomázott vagy megpihent, örökre épségbe hagyja. Mások azt mondják, hogy félelmében hagyta el Budát, ismét mások szerint élelemszűkében; és így a magyaroknál más vélemény u- ralkodik, mint amit te mondasz.” stb. (I.) Ebből ki lehet találni, hogy noha a város a tűzvész miatt elpusztult, miért hagyta Szolimán a várpalotát érintetlenül. IV. § Tehát ezek a gyümölcsök háramlottak vissza a városra a barbárok győzelméből, ti. hogy első bejutásukkor tűzvész rútította el. JÁNOS, akit királlyá választottak, úgy vélte, hogy helyesebb, ha Budát, az ország fővárosát elfoglalja, még mielőtt a szent koronával, melyet Perényi nyújtott át neki, öveznék homlokát. Elhatározása szerencsével is járt: Tokajból Budára indultak ugyanis; és mivel ő maga is jól ismerte a város hajdani fényét, s ragyogását, most, mikor üresen és csodálatosan eltorzítva meglátta, egyáltalán nem bírta visszatartani könnyeit. Azzal kezdte tehát uralkodását, hogy elfoglalta a várat, megtisztította és őrséget rakva beléje megerősítette, és polgárait s lakosait, akik l.) Ez az egész történet ilyesfajta beszélgetésekből áll; méltó arra, hogy nyomtatásban is napvilágot lásson, s alább kedvünkre többet is közölni fogunk belőle, míg majd ez az egész kézirat meg fog jelenni a magyar történethez írott ADPARATUSUNKBAN.
