Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)

Tartalomjegyzék

PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE. SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT.

s megkötözik, mikor esküjüket s hivatásuk idézi, megnyitják a kaput. Megtudva a vétket a császár, máris a szerződést fölrúgva halomba levágja mindeniket, megkímélvén Nádasdinak éltét.

Bécs ostromlását csúfosan, rútul odahagyva, éves adót szabván, JÁNOST kikiáltja királynak.

Ezt is eléri a vég, s míg áll üresedve a trónszék, fegyvert fog Ferdnánd, érvényt így adna jogának.

Már az övé volt Vác, s Pest, átellenben Budával, s könnyen, vér nélkül hullott az ölébe Fehérvár, ám Buda vára alatt vele szembeszegül a királyné, fölmentő seregért a törökhöz előbb folyamodván. Tábort ütve a had, belekezdnek az ostromolásba, hosszan szenved a vár a nehéz ágyúlövegektől.

S bár megvolt a hatás, sikerüknek gátja a balsors;-mert a golyók-szaggatta falon tátongtak a rések s már bemehetnének, de az éjjeli késlekedéssel jó lehetőséget kap tőlük a vári lakosság, hogy kijavítsa a rést. Elvesztették a reményt is, hogy Buda városa-vára övék lesz majd valahára.

Egy titkos kapu nyílt a falon s a bíró megígérte: majd a magyar katonákat a várba beengedi rajta. Németeket küld Roggendorff, áthúzva a tervet, kik behatoltak a tárt ajtón; nem tudva a jelszót, rögtön elárulják magukat szavaikkal. A bíró látva: kijátszották, ott hagyja, akik bevonultak nem tudván a helyet; s ődöngnek az éji homályban. Némelyik eljut a táborhoz, mást vár az enyészet.

S már rohamost közeleg Szolimán roppant hadak élén, s rögtön tábort ver, nem messze helyezve mitőlünk. Már könnyű portyázások s bősz összecsapások pusztítnak, sokakat mindkét részről elemésztve, s ekkor az ellenség, minden csapatát egyesítve megtámad minket, mészárolván a futókat.

Ágyúink hadizsákmányok s a hajók odavesztek... Roggendorff, a vezér, maga is sátrába húzódva majd a halálán volt a betegségtől kimerülve, ó, van-e emberi szó vereségünket kifejezni?

Tábortól megfosztva s az élettől, javaiktól, hagynak e földre csapást és súlyos végveszedelmet. Némely rész a futásban lel menedéket, a többség — rút látványosság! —, megy a fogságból a halálba.

Volt egy nagy katonánk, csoda volt termetre, alakra; ágaskodva se ért térdéig a törpe, ki gyermekkardjával kellett, hogy e szép, daliás katonánkat

187