Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RËSZ, III. TAGOZAT. Vels a sikereken föllelkesülve október húszadikán Budának irányítja a hadsereget, s a várost ostromzárral veszi körül. A városban erős őrség élén Török Bálint állt, az özvegy pártjának hadvezére, harcedzett férfiú. A németek jelentős számú magyar csapattal együtt a felhévizeknél ütött tábort, s már fel is húzták az ágyúk elhelyezésére szükséges ütegállásokat, mikor a magyarok és a németek közt kitört viszály a vezéreket magukat is életveszélybe sodorta. A vita lecsillapítására előáll Vels és Perényi, hogy amaz a németeket, emez a maga magyarjait rendreutasítsa, de semmire sem mentek, olyannyira, hogy igen sokan meghaltak, Vels a lábszárán, Perényi egy vaktában elhajított kőtől találva a nyakán megsérült. Alig tudták magukat a sátrukba vonszolni. Már úgy tűnt, csatává fajul az összetűzés, mikor az olaszokból, spanyolokból és dalmatákból álló hajóscsapat a magyarok segítségére sietett, s ezzel véget vetett a küzdelemnek. Ilyen kezdetekkel indult az ostrom, a fosztogatás miatt igen nagy gyalázatára vált az ostromlóknak. Szerte kóboroltak a német csapatok, elhajtották a marhát, és úgy kirabolták a szegény népet, mintha nem is fölszabadításukra, hanem az elpusztításukra jöttek volna. Erről tudomást szerezvén Bálint néhány erős lovasszázadot, melyet a németek jövetele előtt a városba vont össze, elküldött, hogy védjék meg a népet a prédálástól. S ez gyakorta adott alkalmat csatározásokra, s nem csekély pusztítással csökkentette FERDINAND hadseregét. A katonai műveletek ezalatt oly vontatottan haladtak, hogy azt hihetnénk, nem is ostromolják, hanem csak úgy nagyjából körülzárják a várost. A katonaság u- gyanis a zsákmányszerzést leszámítva majdhogynem tétlenül téblábolt a táborban, és sokat kellett küszködniük a későőszi zord időjárással. Velsnek tehát nagyon főtt a feje, hogy mit kellene csinálnia, hogy ne kényszerüljön dicstelenül visszavonulni a város ostromából, s megtudta, amire nem számított, hogy Bánffy Boldizsár, az egyik előkelő magyar vezérek, Bálint várkapitánynak, régi bajtársának s barátjának hívására felment a városba, majd a táborba visszatérve a nyilvánosság előtt kérkedett azzal, hogy Török Bálinttal és Batthyány Orbánnal még az őrség többi tisztjével iszogatott, engedélyükkel látta az őrséget, az ágyúkat és a bástyákat, megcsodálhatta mind a katonai fegyelmet, mind a katonák serénységét, mind pedig a hosszú-hosz- szú ostromra is elegendő élelmiszerkészletet. Megfigyelte, hogy Budát legfeljebb csak nagyobb készülettel s keményebb támadással lehet elfoglalni. Tudomást szerzett erről Vels, s Bánffyt maga elé rendelte. Keményen megrótta, hogy beleegyezése nélkül, a katonai fegyelemmel szöges ellentétben álló dolgot merészelt elkövetni. Megparancsolta, hogy hagyja el a tábort, majd haragjában magán kívül elrendelte az ostrom feloldását, leginkább a- zért, mert gyanakvó hajlamú lévén, elhamarkodottan arra következtetett ebből az egy esetből valamint hogy Perényi kissé elidegenedett tőle, hogy a magyarok rosszhiszeműen bánnak vele. Ez volt az ostrom kimenetele. Gyalázatát, már az ősz vége felé, Visegrád megadása valamelyest enyhítette. Megostromolják Budát. Katonai viszály. Német fosztogatás. A katonaság restsége a táborban. Bánffy tette. Vels figyelmeztetésben részesíti. Feloldja Buda ostromát. 127
