Bél Mátyás: Buda város leírása 2. A török Buda (Budapest, 1990)
Tartalomjegyzék
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE, II. IDŐSZAK. Ezt a püspökséget Fráter Györgyre bízza. Származása és előmenetele. A király visszatér Bu dára s itt hosszabb ideig székel. Szolimán újabb méltatlankodása János ellen, mivel gyanította, hogy az békét kötött. Szolimán levele a királyhoz. erős őrséggel megszállták Budát. János kedvezése folytán ekkortájt kezdte magasra emelni a fejét Fráter György, aki később a királynak és embereinek i- gen sokat ártott. Gyakran tettünk s teszünk is még említést erről a fölkapaszkodott emberről, ezért röviden elmondjuk, honnan jött, s mimódon tudott annyira a király bizalmába férkőzni, hogy Czibak halála után habozás nélkül rábízta a váradi püspökséget. Dalmát származású volt. MÁTYÁS király udvarában, majd miután az elköltözött az élők sorából, János anyjánál a bizalmas udvari emberek közé tartozott. Majd mikor megunta az udvari életet, a lengyel- országi czeçtochowai (pálos) szerzetesek közösségében húzta meg magát, mígnem barátságot kötött a száműzött Jánossal, s mikor az hazatért, ő a hajdani gyönyörűségek emlékétől csábítva, követte a királyt Magyarországra. ” így ír BETHLEN. Másként ír viszont NADÁNYI (f): ,,Váradot a horvát Utjesenics György kapta mind a nehéz időkben, mind a szerencsében megnyilatkozott páratlan hűsége miatt. Konyhai fűtőből a király jótéteménye folytán emelkedett föl. A király árvájának később egyformán volt hasznára és kárára”, Eny- nyit Györgyről. JÁNOS, miután szerencsésen végezte dolgait Felső-Magyaror- szágon, lassan visszatért Budára, hogy akár azzal a dologgal is Magyarország királyának mutassa magát, hogy a királyi palotában lakozik. Itt időzése közben eléje járult Török Bálint, aki átállt Ferdinándtól, —akár mert ez volt az eltökélt szándéka, akár Bakith Pál jogtalansága miatt kényszerült erre. A következő, 1537. esztendőt a két király közti béketárgyalások teszik emlékezetessé. JÁNOS pedig Budán (g.) székelt, míg az 1538. évben, Váradon teljes egészében megkötötték a békét. Könnyen ki lehet találni, hogy nagy volt a boldogság Budán, mivel a király is körükben tartózkodott, s megszűnvén a háborús veszély nem kell félniük a várost mindannyiszor fenyegető nyomorúságoktól. Hát még, hogy Buda birtoklását az említett váradi békében (h.) azon országrésszel együtt, melyet akkor uralma alatt tartott, teljesen megerősítették JÁNOS számára! Mindezek így eléggé Szapolyai szíve szerint sikerültek, (hisz végre Budán székelt), de kétségkívül siettették volna a pusztulást, ha válogatott mesterkedésekkel időben nem hárította volna el a már-már a fejére zúduló vihart. Szolimán ugyanis megszimatolta a FERDINÁNDDAL való békekötést, s mindennél jobban azt vette zokon, hogy az az ember, aki az ő jótéteménye folytán került vissza Magyarországra, újabb sérelemmel tetézte Gritti nemrég történt meggyilkolását, amelyet nem akart megakadályozni. Azzal az ürüggyel tehát, hogy rendreutasítsa Petru moldvai vajdát, hadseregével elindul, hogy egyszersmind JÁNOST is megbüntesse, ha nem tér észhez, s nem áll el a békekötéstől. Igen nagy volt Budán az izgalom, FERDINÁNDTÖL segítséget kértek, és összeszedtek egy nyolcvanezer fős hadsereget. Maga János a királyi székhelyet elhagyva Váradra, onnan Erdélybe sietett, mikor egy csausz, akit Szolimán küldött, ezt a levelet adta át a táborban állomásozó királynak: „Te háládatlan, ilyen gyorsan elfeledkeztél hát az én jótéteményeimről, melyeket, rajtad megkönyörülve tettem irántad? f. ) Florus Hungaricus, IV.könyv, Il.fejezet, 220.1. A többi író következetesen MARTINUZZI néven nevezik. g. J Megtudhatod ezt abból a levélből, melyben teljhatalmat adott a FERDINÁNDDAL tárgyaló követeinek, s melyeket Budán, 1537. novemberének utolsó napján írtak. h. ) A békekötés VII. cikkelyét 1. BETHLENNÉL, II.könyv,85.1. 116
