Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. senki nem tudná eléggé csodálni, mivel a fejedelmek idesereglő sokaságával fényes- kedtek. Ide, mintegy az előkelőknek a kirakatába sereglettek híres személyek Európa minden részéből. Hispánia legtávolabbi vidékeiről sokakat vonzott Pannóniába az uralkodó híre. A portugál király fia ZSIGMOND nevének hallatára fölkerekedett, s Magyarországra jött. A király marasztalta és arra kényszerítette, hogy itt töltse a telet; nyugodt lélekkel tűrte, hogy a Dunán beállt a jég s rajta megterhelt kocsik s gyalogosok keltek át, úgy számolt be minderről atyjának s Hispánia sok főemberének, mint valami csodaszámba menő dologról. Majd tavasz elején, bevégezvén küldetését, elbocsátotta, visszaindult, miután a császár bőkezűen megajándékozta és sokféle megtiszteltetéssel kitüntette.” ZSIGMOND királyi palotájának ez a híressége természetes módon magával hozta a városoknak és egész Magyarországnak az ékességét. X. § ZSIGMOND halála és ALBERT uralkodásának kezdete aztán erősen bemocskolta a várost. Az új uralkodó megkoronázása után ugyanis vad lázadás pattant ki Budán. A város magyar és német nemzetiségűekből állt, s így a szokások és erkölcsök különbözősége meg a különböző párttörekvések miatt súlyos pártvillongásoktól szenvedett a város. Régtől fogva megállapodás volt köztük, hogy az egyik évben a németek, a másikban a magyarok közül választották a város elöljáróját, akit bírónak neveztek. Szilárdan érvényben volt köztük ez a szokás, melyet szentnek és sérthetetlennek tartottak. Mivel a németek mesterségben, műveltségben, vagyonban és fortélyosságban többre voltak képesek, gyakran azon mesterkedtek, hogy a szemükben oly gyűlöletes népet megfosszák a bírói hivataltól, s gyakran mindenféle jogtalansággal és sértésekkel ellenségükké tették őket. Gyűlöletüket azonban jól leplezték, s egyfajta türelemmel igyekeztek elkerülni irigységüket, ök maguk is féltek ugyanis a magyarok erejétől s gondosan mérlegelték, hogy mit vihetnek végbe egy idegen országban. Most azonban látták, hogy jó alkalom kínálkozik gonosztett végrehajtására, hiszen német királyt nyertek. Úgy gondolták, hogy nem szabad tovább habozni, és terveket szőttek a gyűlölt nép jogainak eltörlésére. Volt a városban egy polgár, a magyarok vezére, akit Ötvös Jánosnak hívtak. Igen komoly férfiú, bölcs és megfontolt ember volt, és szerfölött féltek tőle a németek, mivel gyalázatos tetteiket nehezebben viselte, mint a többiek. Ö volt az egyetlen, aki sem a tanácsban, sem pedig nyilvánosan vagy magánügyekben nem hagyta, hogy csorba essék a saját népe becsületén. így hát igen-igen fölszította maga ellen a német gyűlöletét, a magyarok viszont úgy vélekedtek, hogy ő a városban az egyetlen patrónusuk, hiszen mindenütt szabadon mer beszélni. Jánost tehát valamilyen bűn ürügyén a németek elfogták és bilincsbe verették, majd egy ház pincéjében különböző kínzásokkal kezdték gyötörni. Majd mikor a kínzások következtében kiszenvedett, egy bőrtömlőbe varrták be, torkára követ kötöttek, és titokban lebocsátották a Dunába. Kb. nyolc napon át lappangott ez a gonosztett. Majd a holttest fölbukott, a hullámok kivetették a partra, és a titkos gonosztett a világ elé tárult. és a város híre. Albert uralkodásának kezdetén zendülés mocskolja be Budát. 93
