Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK. Mi következett hirtelen korai haldia után? Mivel igen sok seb és szúrás látszott rajta, a köznép rögvest kitalálta, hogy csak a németek tehették, mivel tudvalevő volt, hogy azelőtt igen gyűlöletes volt a szemükben. Azidőtájt az új király kedvéért a magyar nemesség jó része Budára sereglett. Mikor értesültek a gonosztettről, a magyarok részéről zavargás tört ki a városban, majd roppant nagy lázadás kezdődik. A németek, akik be voltak avatva ebbe a gonosztettbe, a saját házába húzódnak, reteszekkel s tolózárakkal záiják el azokat, fölfegyverkeznek és őrségekkel erősítik meg a házakat, mikor észlelik, hogy fegyvert ragadtak ellenük. Majd a magyarok mindenütt megtámadják őket. Először a gyanús házakat ostromolják meg, melyek telve voltak a kereskedők roppant vagyonával. Mindenkit legyilkolnak, aki csak útjukba kerül. Nincsenek tekintettel sem korra, sem nemre. Aztán pedig a többire rohannak, és széltében- hosszában ugyanilyen kegyetlenséggel garázdálkodnak. Majd annyira elszabadult a nép féktelen indulata, hogy — zsákmány után kutatva — más idegenekre, így az olaszokra is rátörnek, mégpedig elsősorban a kereskedőkre. Az elvadult nép dühe miatt az egész város öldökléssel s lármával telik meg. Azidőtájt élt Budán Jakab, egy szentéletű férfiú, aki Ascoli földjén született, s aki Szent Ferenc rendje terjesztésére Itáliából nem sokkal azelőtt érkezett Magyarországra, Kapisztrán Jánossal, a hasonlóan szentéletű férfiúval együtt. Megindult a barbár nép embertelen vadságán, s meghallván a lázadást, magához ragadta s fölemelte Üdözítőnk keresztjét, az egész papi testülettel együtt előjött a Szent János kolostorból s hol könyörületért kiáltozott, hol JÉZUS Krisztus segítségéért fohászkodott, hol pedig a fegyvereseket kérlelte Krisztus szenvedésére, hogy tegyék le a fegyvert, könyörüljenek a keresztény polgárvéren, rettegjenek az isteni haragtól. Sőt gyakran térd- reborulva könyörgött nékik, hogy ne dühöngjenek tovább, legyen bennük több megfontoltság s minden jogtalanság megbosszulását hagyják Istenre. Azok viszont, abban a hiszemben, hogy Isten is az ő segítségükre jön, csak annál kegyetlenebbül dühöngenek és senkit nem engednek ki a kezük közül, sőt azon nyomban legyilkolják. A megöltek vagyonukat és áruikat s minden javaikat fölprédálják, sőt a nyilvánosság elé kihurcolva a nép elé rakják, hogy szabadon raboljanak. Jakab pedig, mikor belátta, hogy az eszelős tömegben sem szavakkal, sem pedig az isteni Üdvözítő képmásával nem ér el semmit, visszavonult a Szent János kolostorba, ahonnan elébb előjött. Végül aztán a magyarok abbahagyták, mikor már megelégelték a németek hosszú öldöklését. így ír BONFINI (L). Látszik tehát, hogy e két nép közti réges-régi gyűlölséget nem tudta elfojtani az, hogy ugyanabban a városban szoros emberi érintkezésben éltek, és ugyanazon jogokat birtokolták. XI. § Röviddel ezután ALBERT korai halála ismét megzavarta a budaiak dolgait, ö törvénnyel kötelezte magát arra, hogy Magyarországon lesz örökös székhelye, azon az országgyűlésen, amelyet 1439-ben tartottak Rákos mezején, s Budán hagyott jóvá. ,,Lakhelyünket” mondja (m.), ,,más királyok szokása szerint itt Magyar- országon l.) III. decas, IV.könyv, 410.1.,10. THURÓCZI, Ui. XXV. fejezet, 137.1. NADÁNYI JÁNOS, Florus Hungáriáé, IILkönyv, Vl.fejezet, 157.1. m) A XXIII. cikkelyben, hogy , A király az országban fog lakni”. 94
