Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)

Óbuda

PEST—PILIS—SOLT VARMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT.

elmaradnak az említett rom-halmok, kettős forrásból víz folyik. Egyikük, a hegy lábánál oly bőségesen bugyog elő, hogy alább egy kb. 100 láb kerületű tavacskát képez. Hogy a víz oly állandó bőséggel folyik, abból sejthetjük, hogy a forrástól alig harminc lépésnyire már egy malomkövet hajt meg, s innen bővizű mederben folyik ugyanezen földhányások mellett a Dunába. Meggyőződésünk, hogy a forrás vizét csatornába gyűjtötték s a coloniába vezették, hogy ott egy állandó szökő- kútból töijön a magasba. A másik patak sokkal bővízűbb, de vizét az előbbivel össze sem lehet hasonlítani. Ez abban a vizenyős részben ered, amely alatt a földhányások vannak. Az általa formált tó több mint 300 lépés nagyságú, és mindenünnen hatalmas töltés veszi körül, úgyhogy mindig van benne víz. Innen kifolyva előbb egy kallómalmot, majd a lőpormalom kalapácsait hajtja meg. Ekkor dél felé kanyarodik a meder, majd a bemutatott romok mellett folyik el, s kb. 400 lépés után kőparttal halastóformára összeszorítják, s mielőtt a Dunába torkollana, két gabonaőrlő malomkőre vezetik. Véleményünk szerint ebből a két patakból állt a Marsigli-féle vízvezeték: hajdan összegyűjtötték őket, majd a vízmesterek kívánsága szerint hol ide, hol oda vezették. Bizonnyal igen bőven ömlött a víz, s ez elegendő volt egy még oly gazdag város ellátására is. A víz átlátszó, színe zöldesből a sötétkékbe hajló, inkább langyos, mint hideg, ezért nem is fagy be, és fölöttébb alkalmas malomkövek forgatására, sőt halnevelésre is. Hasonló a vize a harmadik, távolabb, kb. 1000 lépésre dél felé található forrásnak. Azt a helyet, ahol előtör, kőgáttal vették körül, tavat képez, de kisebb, mint az előbbiekben. Vize, amely nitrátos, langyos, de azért átlátszó, kelet felé folyik. Medre bővizű, úgyhogy 14 lépés után két gabonaőrlő malomkövet hajt meg, melyek egymástól bizonyos távolságra vannak. A mélyebben fekvő részen elmocsarasodik, lassú a folyása; minél közelebb ér a Dunához, annál jobban lelassul, s egy bővizű gödör formájára megdagad. A torkolattól nem messze egy kőhíd íveli át, mely igen réginek tűnik, ugyanis négyszögletű kövekből építették, s oly keskeny, hogy alig fémek el rajta a mai szekerek. A most leírt sáncokon vagy falakon túl a romok többi része egészen FEHÉR MÁRIA templomának romjáig húzódik, s ha szabad erre következtetni: eddig teijedt ki a városhatár vagy legalábbis a külvárosok. Mindenütt láthatunk ugyanis fal-, töltés- vagy épületmaradványokat. Kis földmozgás hatására, vagy ha a már leomlott falak alapját valamennyire kiássuk, régi pénzek, máshol feliratos kövek és téglák, istenek és istennők szobrai és más efféle kerülnek a napvilágra. Mutatták nekünk Augustus, Tiberius és mások pénzeit, egészen Valentia- nus koráig, s ez azt jelzi, hogy mikor s kinek a zsoldjában szolgált itt a segédlegió. Minél magasabbra kapaszkodunk föl a hegy lába felé,

49