Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)

Óbuda

PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT.

levél) súlyosan ártottak a nép jámborságának; a király akaratából és a pápa parancsára elmozdították őket az szolgálatból és a javadalmakból, s szentebb életű szolgák kerültek a helyükre.” Utánanéztünk a pálos rendtörténetekben, de semmi ilyesmit nem találtunk bennük, - de azért úgy gondoltuk, nem árt megjegyezni.

XII. §

Ezután semmi említésre méltó nem történt Budán, hiszen a város neve és vele a híre is átvándorolt Új-Budára, melyet később fogunk leírni. A város fekvését s régi voltát többen is ismertették. INCHOFER (e.) a következőképpen íija le: „Óbuda városa a veszprémi egyházmegyében, a Duna partján, kellemes helyen fekszik. Hajdan Sicambriának nevezték és sok dologról híres. Állítólag arról a germán légióról nevezték el SICAMBRIÁNAK, melyet hajdan ANTONIUS és SEVERUS idejében helyeztek ide a barbár betörések megfékezésére. Ezt mutatja ama régi felirat AP- PIANUSNÁL és AMANTIUSNÁL: «A SIGAMBEREK LÉGIÓJA, MELYET ITT HELYEZTEK EL ŐRSÉGBEN, VÁROST ÉPÍTETT ÉS A SAJÁT NEVÉRŐL SICAMBRIÁNAK NEVEZTE EL.» A követ akkor ásták ki Óbudán, MÁTYÁS magyar király uralkodása alatt, mikor BEATRIX királyné palotájának alapját ásták. Ezt a légiót SEGÍTÖlegiónak is hívták, és a Germánia legtávolabbi részén elő SIGAMBER népből állt. PTOLEMAEUS syngambereket olvas (f), STRABO su- gambereket; Valentianus császár FRANKOKNAK, azaz ’vadak’-nak mondta őket; egykor trójaiak voltak (g.), s később is ANTÉNORIDÁKNAK hívták őket. Ma is megvannak még a város igen régi maradványai. S hogy nem csak MÁTYÁS idejében virágzott, mint ezt az elébb mondottakból alapján föltételezhetnénk, — másként ugyanis nem talált volna gyönyörűséget abban, hogy itt építsen palotát a királynénak —, hanem sokkal régebben is híres volt, eléggé jól jelzi, hogy itt állították föl a főiskolát, melyet — Zsigmond király kérésére 1389-ben, pápasága első évében engedélyezett IX. Bonifác pápa.” így INCHOFER. LAZIUS többet ad Si- cambriáról (h.), de ezt hosszú lenne ideírni. KLÜVER (i.) és CELLARIUS (k.) után gondosan írja le magát a népet JAKOB KARL SPENER (l), úgyhogy nincs szükség ezt a témát taglalni. A város romjait — ugyan a nevét nem ismerve — MARSIGLI (m.) mutatja be és képét a következő szavakkal festi le: ,,Az innenső parton, nem messze az újabb Budától föntebb

Inchofer szavaival írjuk le Buda fekvését s régi voltát.

Marsigli leírása Sicambriáról.

e. ) Egyházi évkönyv, 328.1., az 1022. esztendőhöz.

f. ) Lásd ORTELIUS Földrajzi szótárát a Sicamberek és a Sicambria szónál. A föntebbieket is

innen írta ki Inchofer.

g. ) OLÁH az ATTILA XIII. fejezetének elején: ,A történetírók szerint Sicambria városát a gallok alapították saját nevük megörökítésére, miután a trójai Antenor vezetésével földúlták Pannóniát. Sokáig ők is lakták.” Mindezt azonban később kétségbe vonja.

h. j Értekezések a római államról, XII. könyv, II. szakasz, XIII. fejezet, 1123.1.

i. ) Az ókori Germánia, III. könyv,IX.fejezet, 31 .skk.l.

k. ) Az ókori világ ismertetése, II.könyv,V.fejezet,471 .skk.l.

l. ) In: Az ókori Germánia ismertetése, passim.

m. ) A Duna-leírás előfutára, Il.kötet, 3.1., I.tábla,V.ábra.

45