Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Óbuda
Nevét azonban nem ismeri. A szerző fejtegetése Sicambria romjairól. I. RÉSZ. A PILISI JÁRÁSRÓL, KÜLÖNÖSEN ÓBUDÁRÓL. található az Óbudának nevezett falu, mely híres arról a két római erődítményről, melyek egy hosszú vízvezetékkel együtt itt láthatók. Az északi, kisebb erődítmény a mocsár mellett fekszik: négyszögalaprajzú, kavicsból és égetett téglából építették, — ma föld borítja be. A másik, nagyobb erődítmény ugyanebből az anyagból épült. Ennek körzetében különféle falmaradványokat találunk, és a Dunára néző oldalától a Dunáig egy árok húzódik. A vízvezeték viszont a hegy tövében indul, áthalad a mocsáron, s az említett ároktól nem messze végződik; ma már csak a téglából épített oszlopok állnak belőle.” Később következő föltevései arra utalnak, hogy amit itt leírt, arról nem tudta, hogy Sicambria romja. „Talán nem járunk messze az igazságtót’, úja, „ha azt mondjuk, hogy az a két erődítmény valamely nagy colonia erődje volt.” Ennyit tudhatunk meg tőle. XIII. § Mármost fejtsük ki, milyennek találtuk a régi város helyzetét. Maradványai kiterjednek azon az egész síkságon, mely Új-Buda külvárosaitól a Pilis-hegység és a Duna között kb. 40 stádium hosszan nyúlik el. A város nem ért véget a parton, hiszen átnyúlt a szigetekre is, — akár valóban szárazföld kötötte őket akkoriban össze, akár a folyó elválasztotta őket, mivel esetleg itt vájt magának új medret, mint az történni szokott. Mindkét oldalon láthatók a római kultúra emlékei. A szárazföldön kb. 2000 lépés hosszan húzódik a fal; szilárd építmény, de már lekopott, s csak itt-ott egy-egy földhányás emelkedik ki. A még meglevő rész oly erős, hogy e kemény kőből könnyebb kiemelni valamit, mint esetleg szétverni, még ha éket használnánk is, olyan szilárd — régiségénél fogva — a habarcs. Minden bizonnyal sok szempontból felülmúlja a mai építészetet. A fal vastagsága kishíján hét lábnyi volt. A belülről alája épített boltívek arra utalnak, hogy gabonaraktárak vagy más effélék voltak itt, úgyhogy ha föltárnánk őket, átlyukasztatlan boltíveket is találnánk itt. Mint mondottuk, a falak alapzata félmérföld hosszan fut, a boltozatok azonban csak odáig láthatók, ahol ma a lőpormalom található. Azon túl a talaj vizenyős, és csak akkor lehet rá építeni szilárdabb falat, ha földbe vert gerendákkal megalapozzák. Ez a nyirkos rész alig 200 lépés hosszan húzódik, majd a föld ismét szilárd, s a sok helyen kidudorodó halmok sáncokat vagy egészen a Dunáig elnyúló falakat jeleznek. MARSIGLI rajzán is látható, hogy párhuzamosan futnak a földhányások, s egy igen nagy árkot fognak közre, és így, tulajdonképpen egy folyamatos árokkal elválasztják, illetve megerősítik a várost. Azt hiszem, hogy ezek azok a földhányások, melyek MARSIGLI véleménye szerint a szabályos távolságban elválasztott oszlopokkal a vízvezetéket tartották. Mert mi ugyan semmi mást nem észleltünk, mint hogy amikor 46
