Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
PEST—PILIS—SOLT VÁRMEGYE, SPECIÁLIS RÉSZ, III. TAGOZAT. Lászlót átadják a városbírónak, hogy végrehajtsák rajta a halálbüntetést. Már napnyugat felé járt az idő, mikor (előtte egy sötétfekete, gyászlobogót víve) hátrakötött kézzel kivezetik a térre, mely Zsigmond palotája előtt terül el. Leeresztett hajjal, büszke főtartással, aranyos ruhában, melyet talán a királytól kapott, előáll a kivégzésre. Körbetekint, rezzenéstelenül a jajveszékelő sokaságon. Előlép a halálra kijelölt helyre megparancsolja a hóhérnak, hogy kösse össze a haját. Néhány szót szólt, a maga mentségére, majd mikor megparancsolják néki, hogy térdeljen le, engedelmeskedik a parancsnak. Semmi jelét nem mutatja a rettegésnek. A kikiáltó, aki szokás szerint az elítéltek vétkeit szokta kihirdetni, miután csendet parancsoltak, semmi mást nem mondott, csak annyit, hogy a királyoknak ilyen büntetést kell venni a hitszegőkön s hűtleneken. Mikor a városbíró parancsára a hóhér lesújtott s csinos ifjú nyakszirtjére, elfogta a részvét és a félelem. Háromszor is lesújtott, de még így sem vágta le a fejet, s még csak halálos sebet se ejtett az ifjún. A nemes ifjú nyugodtan fogadta nyakán a három sebet. Mikor harmadikra előredőlt, majd nagy erőfeszítéssel fölegyenesedett, az Isten és az emberek igazságérzetére hivatkozott s azt kiáltja, hogy a hóhérnak nem szabad többször próbálkozni. A negyedik csapás a törvény szerint tilos a hóhérnak, hiszen a közveavatkozó csoda jelzi: megsértették az ártatlanság Istenét. Erre néhány előkelő, akik a király elnökletével Zsigmond palotájából szemlélik a látványt és László meggyilkolását sürgették, szidalmazzák a hóhért, s megparancsolják, hogy újra sújtson a karddal. Erre aztán, de éppen csak az ötödik ütéssel fejezik le a szerencsétlen, 26 évet élt ifjút.” így pusztult el ez a bátor, az atyai erényeket jelesen követő férfiú. Nem tudott ugyan Hunyadiakhoz méltó érdemeket szerezni a keresztény közösség érdekében, de a király még így is átkozott és gyűlöletes volt. A holttestet a város határán kívül, a Krisztus Teste kápolnában temették el, ott, ahová a felségsértés miatt halálra ítélteket szokták elföldelni, — hogy megakadályozzák, hogy a temetésen gyilkosság történjék. Kishíján zavargássá fajult a helyzet, a sokaság ugyanis fogát csikorgatta dühében. A Hunyadiak párthívei azonban, akiket mind együtt fogtak el, a következő éjszaka áttörték a tömlöc falát, s kiszabadultak. Ez módfelett feldúlta a király lelkét, s azt a tervet sugallta néki, hogy távozzék el Budáról. Hunyadi Mátyást s Madarász Pált, akiknek nem volt módjukban megszökni, Becsbe majd innen Prágába vitte magával a király, s többé nem is látta viszont Budát, melyet gonosz tanácsadói sugalmazására Hunyadi-vérrel mocskolt be. XIV. § Csak egy évvel élte túl LÁSZLÓ ezt a gonosztettet. Nem hiszem, hogy mérget itattak vele, — mint ahogy azt némelyek (z.) vélik. Épp az ellenkezőjét bizonyítja számomra ULÁSZLÓNAK egy a történetírók előtt úgy hiszem ismeretlen oklevele, amelynek révén ezt az egész tévedést meg lehet szüntetni, — akár rosszindulatból eredt, akár az igen tisztességes életű ifjú király — aki már jegyességben járt — kedvese, vagy Podjebrád György s végül annak felesége, Johanna elleni gyanakvásból született. z.) Röviden, de pontosan tárgyalja az ügyet BOHUSLAV BALBIN: A cseh történet kivonata, V.könyv, Ill.fejezet, 510.1.skk. Majdnem zavargássá fajul a helyzet. Mátyást fogolyként Prágába hurcolják. László halála. 1Ö9
