Bél Mátyás: Buda város leírása 1. A kezdetektől Mohácsig (Budapest, 1987)
Új-Buda
I. RÉSZ. BUDA VÁROS TÖRTÉNETE. I. IDŐSZAK. [Hogy nem mérgezés áldozata lett, azt Ulászlónak e tárgyban kiadott, cseh nyelvű oklevele bizonyítja.] Csehül íródott, a FRIEDRICH WILHELM VON SOMMERSBERG szíves közlése nyomán idézzük AJ: A következőképpen hangzik: ,,My WLADISLAW, z Bozie Milosti, Král Czesky, Markrabie Morawsky, Lucemburgské a Slezské Knieze a Luziczky Markrabie etc. Oznamugem tiemto Listem wssem, zie Slyssiewssie rzieczi niekterych Lidy, Kterziz prawie, Zeby Nailyaniessie Kniezie Pán LADISLAW, Vhersky a Czesky Král, Vgecz Naß milým skrze Otrawenie Smrt, wzal, a Z tíhoto swieta ßsiel. Pokud naydelé mohiisme, na to sime se ptali, abichom, mohli zna- menie niektere prawdy tee wieczy mieti a zwiedieti. Y Kazalisme w Prjtomnosti mnohých Pánow y Rytierzstwam Hrob geho otewrzieti. A tu smie y snimi widieli, Tielo rzieczeneho Krále, Vgcze nassieho, celé, nespadalé, any kterého Znamenie takowého magjce, gesstoby mohlo domieno by ti, zieby tráwen byl. Protož aby ternu wierzino bylo, czoz tuto pjssem, kazalisme piecziety nassi Kralowskau tento List zapieczetiti. Dan w Praze, w Pátek den Swatého Walentina, Léta, od Naroze- nie Bozieho, Tisicieho, Cztyristeho Sedemdesateho druhého, Kralowstwie nasého, Léta prwnieho.” A cseh szöveg így hangzik latinul: „MI, ULÁSZLÓ, Isten kegyelméből Csehország királya, Morvaország őrgrófja, Luxemburg s Szilézia hercege és Lausitz (őrgrófja) stb. ezen oklevéllel mindenkinek tudomására hozzuk, hogy mi- nekutánna némely emberek szóbeszédét hallottuk, akik azt mondták, hogy a felséges fejedelem úr, LÁSZLÓ, Magyarország s Csehország királya, szeretett rokonunk mérgezés áldozataként múlt ki az életből, Mi a leggondosabban utánajártunk, hogy ezen dolog igazságáról valamilyen nyomra bukkanhatunk-e. Sok főnemes és a nemesség jelenlétében fölnyittattuk tehát a sírját. Itt pedig azokkal együtt láttuk, hogy a nevezett király, rokonunk teste egészben van s nem esett össze, és semmi jelét nem mutatja annak, hogy valaki is arra gyanakodhatnék: méreg által pusztult el. Hogy tehát hiteles legyen, amit itt elmondunk, megparancsoltuk, hogy jelen oklevelünk pecsétjünkkel erősítsék meg. Kelt Prágában, Szent Bálint ünnepe utáni pénteken, a Krisztus születése utáni 1472. esztendőben, uralkodásunk első évében.” Ilymódon ULÁSZLÓ oklevele teljességgel elhárítja a mérgezés gyanúját LÁSZLÓTÓL, aki - mint az említett Balbin hozzáteszi - ragályos fekély miatt költözött el az élők sorából. Azt lehetne azonban ellene vetni, hogy ULÁSZLÓ bizonyító eljárása igen kései volt, mivel hogy 15 esztendővel azután történt, hogy LÁSZLÓ (b.) elhunyt. Dehát éppen ez igazolja a leghitelesebben az egész dolgot. A méreg ugyanis, akár megisszák, akár megeszik, pillanatok alatt fölszívódik az erekbe és a belső részekbe, úgy hogy miután az ember kilehelte a lelkét, az egész test elgennyesedett volna, még ha egyébként erőteljes és ellenálló lenne is. Ráadásul 117 évvel ULÁSZLÓ említett alapos eljárása után ugyanez a dolog bizonyította a mérgezés gyanújának alaptalan voltát, mint azt BALBIN (c.) megemlíti. „Mikor 1590-ben”, írja, a. ) Ő Boroszlóban tanácsbéli ember, nagy tudós és nékem jó barátom. b. ) Ti. 1458. október 9-én halt meg, nem pedig 18-án, mint HAGECIUS állítja. Helytelenül ír tehát BONFINI is, lásd Ill.decas, VlII.könyv, 500.1.49. c. ) IJi. 110
