Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Györgyi Erzsébet: Giergl Henrik visszaemlékezése az 1838. évi pest-budai árvízre
GIERGL HENRIK ÉLETRAJZOM, BEVEZETŐÜL NAPLÓMHOZ ... Egy évre rá volt a borzalmas nagy árvíz. Már korábban lehetett hallani és olvasni az újságokban olyan nagy tömegű havazásokról, aminőkhöz hasonlóra aligha emlékezhetne valaki. Amellett a Duna majdnem teljesen befagyott, úgy, hogy a legnagyobb teherkocsik is a beszakadás veszélye nélkül közlekedtek a jégen. Február vége felé és március elején hirtelen mindenfelé oly meleg időjárás köszöntött be,hogy a hó mindenütt gyorsan megolvadt, és minden kisebb és nagyobb folyó és patak megduzzadt és olyan víztömegeket szállítottak Tirolból, Bajorországból, Ausztriából és a Kárpátokból stb. a Dunába, hogy az néhány nap alatt a partokig túltelítődött. A vastag jégréteg ilyen gyorsan nem tudott elolvadni, hanem a hatalmas víz által felemelve rendkívül lassan, és gyakran a- kadozva haladt előre, s ez volt az oka annak, hogy a jég a Csepel-szigeten megakadt, és nagy nyomás hatására nem csak összetorlódott, hanem még a talajba is belefúródott. A víz tehát bámulatos gyorsasággal emelkedett, egy óra alatt akár fél lábnyit is, ami a pestieket oly mértékben töltötte el rémülettel, hogy minden háztulajdonos,és akiknek csak lovai voltak, istállótrágyát, majd homokot, követ és földet szállíttattak a Duna-partra gát építéséhez. Ezen a munkán több mint 1000 ember dolgozott, mégis minden fáradozás hiábavalónak bizonyult. A víz minden képzeletet felülmúló magasságot ért el, elérte a gát szintjét, és elborította az utcák kövezetét. Ennek ellenére még estefelé is folytatták a munkát fáklyafénynél, ami hátborzongató látvány volt. Végül is a gát szivárogni kezdett, néhány helyen a víz úgy csordogált, mint kis forrásokból, Akkor minden munkát abbahagytak, és félreverték a harangokat. Nem lehet borzalmasabb és rettentőbb dolgot elképzelni, mint a vészharang kongását, különösen olyankor, amikor nincs tűzvész. Ez valami rettenetes,kétségbeesés és félelem ül az emberek arcvonásain, aggodalommal várják, mi jöhet még. Egyesek hangosan beszélni is alig mernek, nehogy rontsanak a helyzeten. Láttam egy csomó embert fáklyákkal szaladgálni fel s alá, ők földszintes lakásokból menekültek az első emeletre. Voltak, akik boltjukat rámolták ki, a legtöbben ágyneművel megrakodva futottak el. Kedden, 1838. március 13-án éjjel 11 órakor beszakadt a gát, és a víz zúgva és tajtékozva zuhogott be, mint egy hatalmas felhő, a Régiposta utcán, 88
