Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
kereskedői-atyafiságban állván, sajnosán érintettek; ők azok, akiknek gyáraik és műhelyeikből számtalan fényűzési 's első szükségáruk, selyemből és gyapotból, fából és bőrből aczélból 's csontból Magyarország kereskedéséhez szállítottak... ők azok kiknek szebb napjaikra, jövendő jólétükre, a' csapástól most annyira sanyargatott két testvérváros isméti feléledése kezességül szolgáland; ők ez okból tehát azok is; kiknek legelső hivatásuk, egész erejökből segítő kezet nyújtani..., hogy az elemek kiszámíthatatlan hatalmától, a' magas jólétből legmélyebb nyomorba sújtott embertársaikat, ismét azon állapotba helyez90 / zék, hogy régi kereskedői viszonyaikat... ismét helyre állíthassák..." A vidéki Magyarország akkor még nem törődött olyan mértékben Pesttel, mint a későbbiekben. Hogy ez érdektelenségre, befeléfordultságra, vagy éppenséggel egy bizonyos, a vidék és Pest-Buda lakosságának eltérő társadalmi /és részben etnikai/ összetételére, más-más mentalitására és értékrendjére, avagy a vidéket kihasználó városi gazdaság keltette ellenszenvre épülő főváros ellenes magatartás csíráira vezethető-e vissza, azt nem tudjuk./A segélyelosztás egyenlőtlensége mindenesetre beleillik ebbe a képbe./ Összevetve egymással az egyének és szervezetek reakcióit azt állapíthatjuk meg, hogy a katasztrófa kirobbanásakor a kettő között bizonyos fáziskülönbség mutatkozott - a hivatalok csak némi késéssel lendültek munkába és a kezdeményezéseket részben magánszemélyeknek, spontán kialakult szerveződések- 92/ nek engedték át. Az árvíz harmadik napjától kezdve viszont aktivitásuk egyre jobban nőtt, és mind a menekültek ellátása, mind a rekonstrukciós munkálatok, mind a segélyezés ügyének irányítása fokozatosan a királyi biztos, az állami, megyei és városi tisztviselők kezébe került vissza. A társadalmi hatások terén még három kérdésre érdemes röviden kitérnünk: milyen változásokat okozott a katasztrófa a társadalmi kapcsolatokban, a társadalom csoportjainak, rétegeinek mozgásában, és egymáshoz viszonyított arányában, végezetül pedig milyen volt az árvíz tudati hatása. A társadalmi kapcsolatokról csak hézagos ismereteink vannak. Bár kétségtelen, hogy keletkeztek bizonyos konfliktusok illetve kiélesedtek bizonyos, korábban már meglevő ellentétek, mivel a katasztrófa során az emberek jelentős része életéért, családjáért, egész addigi munkája eredményéért küzdött, olyan méretű nyílt konfrontációk azonban mint amilyenek az 1831. évi kolera alkalmá„93/ . „ vai bekövetkeztek most nem robbantak ki. Épp ellenkezőleg, úgy tűnik, mintha a közös veszély átmenetileg csökkentette volna a társadalmi ellentéteket. Ebben bizonnyal közrejátszott az, hogy a mentésben, a menedék és élelem biztosításában jelentős részt vállalt a városi lakosságtól általában elkülönült 35
