Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
Fenti tényre vezethető vissza, hogy - mint arról már a gazdasági hatások kapcsán megemlékeztünk - a pusztulás mintegy megrostálta a gazdaságokat, műhelyeket, vállalkozásokat. A kárt szenvedett háztartások egy része helyre tudta állítani egzisztenciáját, a gyengébbek részben elszegényedtek, részben talán fel is bomlottak. Legalább ilyen érdekes azonban a segélypénzek eredete is, amivel az árvíz történetét ismertető munkák eddig nem nagyon foglalkoztak /22. tábla/. A teljes beérkezett segély ismeretében és az 500 pft értéket meghaladó összegek egyenkénti feldolgozása révén több érdekes; megállapításra jutottunk. Meglepőnek tűnik, hogy a segélyt adók között viszonylag magas, több mint 32 százalékos a városi-polgári elemek aránya. /Ez az arány jóval magasabb, mint a városi népesség összlakosságon belüli aránya Ausztriában és Magyarországon./ Több mint 20 százalékot tesz ki a nemes és arisztokrata családoktól és személyektől érkezett adomány, jól illusztrálva azt, hogy a privilegizált rétegek abban az időben a hagyományos patriarchális kapcsolatrendszernek megfelelően még erkölcsi kötelességüknek érezték a bajba jutott alsóbb néprétegek megsegítését. Érdekes az is, hogy a katonaság által adott pénz mennyisége több, mint az egyházi adomány, holott utóbbi a lakosság között a papság által folytatott gyűjtések összegét is magában foglalja. A leginkább furcsának azonban azt találjuk, hogy a pénzbeli segély több mint fele az osztrák tartományokból érkezett, a Magyarországból származó összeg nem érte el az egyharmadot sem. Lehet, hogy ezért az elmaradott gazdaság okolható, ti. hogy nem volt elegendő készpénz az országban. Elgondolkodtató viszont, hogy Munkácsy János ezt már áprilisban megjósolta a következő szavakkal: "...rajtunk Pestieken többet 's nagyobb mértékben fognak austriai rokonink 's polgártársaink segíteni, mint tulajdon vérséges atyánkfiái a' hazában... Azok szerint, miket eddig egykét megyében meg fordulván láttam, hallottam, hévmérőbe téve a' rokonszeretetet 's adakozási buzgalmat, nehezen fogunk megyéinkből egypár százezer forintnál több segedelmet nyerhetni!... Nálunk barátim tánczolni kell, hogy irgalomra buzdítsuk 88 / atyánkfiáit, különben az adakozásra buzdító ívek leíratlan maradnak..." Tény, hogy az újságíró szavai fényesen beigazolódtak. Egyedül Bécs városa nagyobb összegű segélyt küldött Pest-Buda számára, mint az összes magyaror- szági törvényhatóság /megye és város/ együttvéve. Úgy tűnik, hogy az osztrák polgárságnak jól felfogott érdeke volt Pest mielőbbi felépülése a katasztrófából. Hogy miért, azt egy a bécsi külvárosokban kiakasztott,Pest javára adakozásra felszólító hirdetmény világosan meg is fogalmazta: "...E' külvárosok lakói különösen azok, kik a' szerencsétlen Buda 's Pest városával szorosabb 34
