Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban

utaltak a szegénységre /két esetben a jószág hiányára, egy esetben pedig - nem minden tanulság nélkül az utókor számára - azt jegyezték fel, hogy "meglehetős tehetségű volt, míg nem épített"./

Ha a vagyoni helyzetre utaló szöveges megjegyzéseket összevetjük a háztartások társadalmi státusával /22. tábla/, akkor érdekes tapasztalatokra teszünk szert. A vagyonosság és jobbágyi státus között igen erős, a szegénység és zsellér státus között pedig valamivel gyengébb - de viszonylag még mindig erősnek mondható - az összefüggés. Vagyis ezek az egykorú értékelések rávilágítanak arra, hogy nemcsak az utókor köztudatában élő "nyomorgó jobbágy" képe hamis, hanem az egykorú világkép - a jobbágy a falu módos rétegét jelenti s e státus elérése az alsó rétegek vágyálma - is csak tendenciát jelez. Általában igaz, de létezett szegény jobbágy és gazdag zsellér is, bár ezek előfordulása természetesen lényegesen ritkább volt.

Persze a "gazdag" vagy "szegény" megállapítás lehet szubjektív is. Megpróbáltunk ezért objektívebbnek gondolt - pénzértékben kifejezett - mérőszámokat is keresni. Erre a célra jól hasznosíthatónak látszottak azok a háztartá sok, ahol az adatokból kitűnően az árvíz következtében a lakóház összeomlott. Ezek társadalmi státus szerinti megoszlása nagyjából egybeesett a teljes népes ség rétegződésével, így azt megbízhatóan reprezentálta. Természetesen az, hogy ki mennyire készült fel a katasztrófára és milyen arányban tudta ingó javait biztonságba helyezni, háztartásonként változó volt. Feltételezzük azonban - talán nem túl nagy merészség -, hogy a vagyonmentés aránya egyéni ügyességhez, lélekjelenléthez illetve előrelátáshoz kötődött, s ezek a tulajdonságok vélhetőleg nagyjából egyenletesen oszlottak meg a különböző társadalmi rétegek között. Vagyis ha a konkrét kárösszegek nem minden esetben fedik is egy-egy háztartás tényleges vagyoni állapotát /ehhez ismernünk kellene a pusztulástól megmenekült illetőleg megmenekített vagyonrészt is/, az arányok minden valószínűség szerint tükrözik a helyi társadalom tényleges szerkezetét.

Fentieknek megfelelően az összeomlott házú árvízkárosultakat a károsodás összeg alapján három csoportba /100 pft alatti, 100-200 pft közötti és 200 pft-nál nagyobb kárt szenvedettek/ osztottuk, összevetve egymással a kárösszeg nagyságát és a társadalmi státust /23. tábla/. Az eredmény: hasonló képet kapunk, mint amelyet a vagyoni helyzet jelzései alapján megállapítottunk. A kárösszeg nagysága - vagyis az ezzel mért vagyonosság - a telkes jobbágyoknál, illetve az egyéb társadalmi státusúaknái /iparosoknál, uradalmi alkalmazottaknál, a község illetve az egyház szolgálatában álló értelmiségieknél/ lényegesen magasabb szintű, mint a zselléreknél, de a különbség - mint a megoszlásokból világosan látható - nem élesen, hanem tendenciaszerűen érvényesül.

294