Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Az 1838. évi árvíz a Szentendrei-sziget falvaiban
Lényegében fenti állításainkkal csengenek össze a 24. tábla adatai is, ahol a kárösszeg nagysága illetve a vagyoni helyzet szerinti csoportjainkat vetettük össze egymással. A "szegények" elsősorban a 100 pft alatti illetve 100-200 pft közötti kárcsoportokban találhatók, míg a "vagyonosok" túlnyomó része a 200 pft feletti kárösszeggel összeírtak közé tartozik. A 100 pft-nál kisebb összegben károsultak között nincs is vagyonosnak tartott személy illetve háztartás. A kárösszeírás bizonyos mértékig lehetőséget nyújt az egyes társadalmi rétegek vagyonszerkezetének összehasonlító elemzésére is. Három vizsgálható elemet ragadunk ki ezek közül: az épületek, az eszközállomány és a gazdaságban felhalmozott terményfeleslegek kárösszeg nagyságával mért értékét. A társadalmi rétegek épületkár nagysága szerinti megoszlása /25. tábla/ szintén a korábban elmondottakat erősíti meg - ti., hogy a rétegkülönbségek nem direkt módon, hanem tendenciaszerűen érvényesülnek. Sőt, úgy tűnik, hogy végső soron az épületek értéke alapján történő különbségtétel valamivel nehezebb. Az a tendencia, hogy a jobbágyok és az "egyéb" kategóriába tartozók házai többnyire értékesebbek, világosan látható, de viszonylag sok értékes házzal bíró zsellér létezésére is következtethetünk /ezeknek jórésze pócsmegyeri/. Úgy látszik, hogy a ház, mint tartós vagyontárgy kevésbé rugalmasan tükrözi egy-egy háztartás pillanatnyi státusát és vagyoni helyzetét. Méginkább igaz mindez a házi- és gazdasági eszközökre /26. tábla/, ahol a kárösszegek nagyság szerinti eloszlása meglehetősen halványan adja vissza a társadalmi rétegek közötti tényleges különbségeket. Megengedi azt a feltételezést, hogy a gazdasági erőben, a létbiztonságban, presztízsben /s talán az élelmiszer fogyasztásban/ valószínűleg sokkal nagyobb lehetett a társadalmi rétegek között a távolság, mint a közvetlen őket övező tárgyi világban s az ezekhez kapcsolódó életmód elemekben. Feltűnő egyébként, hogy a legnagyobb értékű eszközkárt nem a jobbágyok, hanem az "egyéb" kategóriába tartozó háztartások jelentették be. Valószínű, hogy részben speciális eszközökkel és felszerelési tárgyakkal rendelkeztek, részben pedig joggal gyanakodhatunk arra, hogy ez az a réteg, mely életmódjában - s ebből következőleg feltételezhetően berendezésében is - némileg már különbözött a hagyományos falusi /paraszti/ háztartásoktól. Amit a létbiztonságról az előbb mondtunk, az nem tekinthető légből kapott állításnak. A terménykár adatok /27. tábla/ jól mutatják, hogy a zsellérek alig több mint 10 százalékától vitt el az árvíz terménytartalékot, míg a jobbágyok 40 százaléka jelentett be ilyen kárt az összeíró bizottságnak. Ezzel 295