Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
A hatóságok valamivel körültekintőbbek voltak. Pesten már január 13-ától árvízbizottság működik, melynek javaslatára a Duna-part legmélyebb részén egy, az 1775. évi vízszintet meghaladó magasságú ideiglenes védgátat emeltettek, lezáratták a folyam felé nyíló csatornákat, csónakokat helyeztek el a Duna közelében fekvő utcákon és felhívták a lakosokat különböző védelmi előkészületekre. A katonaság kísérletet tett a Csepel-szigetnél képződött jégtorlasz felrobbantására is, de nem jártak sikerrel. Budáról viszonylag kevesebbet tudunk. A hiányos adatokból is úgy tűnik azonban, hogy ott a lakosság * valószínűleg a januártóltöbb ízben bekövetkezett kiöntés miatt - komolyabban vette az árvízveszélyt, és a hatóságokkal > _ , _ 69/ párhuzamosan meg is kísérelt rá felkészülni. Ezt látszik igazolni, hogy az árvíz a budai oldalon közvetlenül egyetlen halálesetet sem okozott, holott például Újlak pusztulásának mérete megközelítette a pesti városrészekét, Óbudáé pedig felül is múlta. Hogyan érintette az árvíz a főváros lakosságát? összességében közvetve vagy közvetlenül Pest, Buda és Óbuda teljes lakossága kényszerű részese lett a katasztrófának. Vagy mint károsult - 50-60000 főre becsülhető az árvíz során hajléktalanná váltak száma, a kortársak pedig 22000 főre tették azok számát, akik mindenüket elvesztették -, vagy mint menedéknyújtó, vagy mint kiváncsi illetve borzongó szemtanú. Ha az utóbbiak által készített leírásokat vesszük szemügyre, akkor azonban azt látjuk, hogy az "érintettség" felsorolt csoportjai nem teljesen véletlenszerűen képződtek. A katasztrófa az egyes társadalmi rétegeket eleve nem egyformán sújtotta. /14. tábla/ A magasabb státusúak többnyire nagyobb, erősebb, jobban épített házakban laktak, sőt veszélyeztetés esetén még a menekülési esélyeik is jobbak voltak. A csónakokat az általuk lakott városrészekben helyezte el a tanács, illetve a legnagyobb ármentes területfolt is ott, a Bel- és Lipótváros határán, az új piac környékén maradt. Annak ellenére, hogy statisztikai értelemben véve túl kevés a szemtanúnk, kijelenthető, hogy a segítségre szorulás mértéke és a társadalmi státus egymással negatív összefüggésben állt. /Az egyháziak kiugróan biztos helyzete nem azt jelenti, hogy egyértelműen ők álltak a társadalmi hierarchia élén, hanem pusztán annak eredménye, hogy a templomok és rendházak hagyományosan a legerősebb és legjobban megépített épületek voltak az adott időszakban./ A társadalmi különbségek jól érzékelhetők az árvíz által érintettek élelmezési helyzetében is. /15. tábla/ Az alacsonyabb státusú és szegényebb lakosság sokkal inkább ki volt téve kisebb-nagyobb ellátásbeli hiányosságoknak, mint a felsőbb rétegek. Mivel lakásuk és tartalékaik - melyek vélhetőleg lényegesen kisebbek voltak - sokkal nagyobb arányban pusztultak el, pénzük és 29
