Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
személyzetük a hiányok pótlására pedig kevésbé volt, minden valószínűség szerint e téren is többet szenvedtek a katasztrófa során. Feltételezhetően eleve kisebb lehetett a szegényebb rétegek katasztrófatúlélési es'élye is. Sajnos ezt forrásokkal igazolni nem tudjuk, mert halálozási adataink társadalmi rétegződés szerint megbízhatóan nem csoportosíthatóak. Rávilágítanak viszont további esélyegyenlőtlenségekre, melyek a nemek és korcsoportok között voltak /16. tábla/. Adatainkból egyértelmű, hogy a nők és az időskorúak túlélési esélye az átlagosnál jóval kisebb, a felnőtt férfiaké és gyermekeké pedig nagyobb' volt. Az erejük teljében levő férfiak könnyebben menekültek meg a veszedelmes helyzetekből, mint az előbbiek, a gyermekek mentésére pedig mindenki különös figyelmet fordított. A túlélés esélyeit meghatározta a kor és nem szerinti összetételen túlmenően a szóbanforgó személyek lakáskörülménye, élelmiszerellátása illetőleg veszélybe kerülés esetén a menekülés lehetősége - csupa olyan tényező, mely ismét szorosan kötődött a vagyoni - és státushelyzethez. Szemtanúink tartózkodási helye az árvíz során jól mutatja ezeket a különbségeket /17.tábla/ Míg az ismeretlen státusúak - vagyis a szó társadalmi értelmében a polgársághoz tartozók - egy része kényszerűségből akkor is otthonában maradt, ha háza veszélybe került, addig a vagyonosabb nemesek közül sokan akkor is eltávoztak, ha nem 73 / forogtak közvetlen életveszedelemben. Persze a fentiek csak jelzések arra vonatkozóan, hogy a társadalmi-vagyoni körülmények különbözőségei hogyan befolyásolhatják szükséghelyzetben az egyes egyének és csoportok lehetőségeit. Valójában nem rendelkezünk pontos adatokkal arra nézve, hogy ki hogyan viselkedett. Forrásaink alapján többféle „74/ viselkedéstípus érzékelhető. A közvetlen veszélyhelyzetbe kerültek számottevő része pánikba esett, sokan ész nélkül menekültek, mások segítségre vártak, egyesek apatikussá váltak. Sok emberből viszont az áradás fokozott aktivitást váltott ki. Volt aki csak saját hozzátartozóival törődött, volt aki kiváncsi megfigyelője lett az eseményeknek, ugyanakkor számosán az összeomlás fenyegette házak lakóinak mentésében vettek részt, s közülük néhányan meglepő irányító-vezető képességekről adtak tanúbizonyságot. Többen voltak viszont olyanok is akik az előbbiekkel ellentétben épp a meggazdagodásra vagy legalábbis a könnyű pénzszerzésre próbálták a katasztrófát felhasználni. Érdekes eredményekre jutunk akkor, ha ismét szemtanúinkat faggatjuk a fentiekkel kapcsolatban. /18. tábla/ E források arról számolnak be, hogy az egyházi személyek szinte mindegyike résztvett az árvízkárosultaknak történő segélynyújtásban. Érthető, hisz a jótékonykodás tulajdonképpen "hivatali kötelességük" volt. Jellegzetes a formája is: elsősorban menedéket nyújtanak; élelemszerzésen túlmenően más aktív tevékenységükről nem tudunk. 30
