Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

egyesek nem kértek engedélyt vagy pedig az engedélyek számottevő része nem maradt ránk. Biztos azonban, hogy nem mindenki tudott és akart megfelelni a Szépítő Bizottmány kívánalmainak s utóbbinak nem volt módja minden építke­zést figyelemmel kísérni. Közvetve ezt igazolja, hogy a sebtében épített há­59/ zakat utóbb felül kellett vizsgálni. Erre vezethető vissza az is, hogy bár az 1838 októberében életbeléptetett új építési szabályrendelet Pest város la­kói számára csak a kő- és téglaházak építését engedélyezte, a külvárosokban . . . , , ... 60/ mégis számos valyoghaz épült. A rohamléptekben történő újjáépítésnek meg is volt az eredménye. Bár a katasztrófa során hangzottak el pesszimista vélemények, négy évvel az árvíz 61/ után az idelátogató külföldiek már nyomát sem találták az árvíz pusztításának. A szemtanúk véleményével összecsengően mind az építőanyagárak alakulása, mind Hild József építkezési tevékenységének fentebb idézett adatai azt mutatják, hogy 1843-44 körűire az árvízkárok helyreállítása lényegében befejeződött, az építkezési konjunktúra alábbhagyott. Ezzel elérkeztünk az árvíz történetének legzavarosabb részéhez, az ár­víz társadalmi hatásához. Forrásaink csakúgy, mint feldolgozásaink túlnyomó többsége ugyanis nem elemző, hanem leíró jellegű, ráadásul keverednek bennük az első- és másodkézből vett értesülések, a pontos és hibás adatok, a valóság és a rémhírek, az objektív meglátások és a különböző politikai-társadalmi el­fogultságok. Semmi garancia nincs arra, hogy ebben az információkáoszban kie­légítő rendet tudunk teremteni - annál is inkább, mert, mint ahogy azt koráb­ban említettük, az elsődleges levéltári források részben még mindig feltárat­lanok s az összes hiány bepótlására e kötet kisszámú gárdája nem vállalkozha­tott. Ennek ellenére az összehasonlítások, az ennek során feltételezhető sza­vahihetőségi sorrend és a bevezetőben felvázolt logikai szerkezet alapján meg­próbáljuk a rendelkezésünkre álló ismereteket összerendezni. Társadalmi hatását tekintve az árvízi katasztrófa ismét több oldalról vizsgálható. Legcélszerűbb, ha a lehetőségek közül a társadalom szerveződési szintjeinek /egyén és kiscsoport illetőleg formális szervezetek/ és az idő dimenziójának /a katasztrófa szakaszai/ együttes vizsgálatát választjuk. Ter­mészetesen ez a "vizsgálat" feltételesen értendő, mivel a rendelkezésünkre- ál­ló forrásanyag meglehetősen hiányos. Az egyének és kiscsoportok esetében ugyan­is elsősorban magáncélra készült illetve magánosok által készített forrásokra kellene támaszkodnunk, de ezek száma jelenleg rendkívül korlátozott, összesen 44 olyan személyes jellegű visszaemlékezés, napló, hírlapi beszámoló, levele­zés és egyéb forrás áll rendelkezésünkre /13. tábla/, melyből egyének és kis­27

Next

/
Thumbnails
Contents