Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata
egyesek nem kértek engedélyt vagy pedig az engedélyek számottevő része nem maradt ránk. Biztos azonban, hogy nem mindenki tudott és akart megfelelni a Szépítő Bizottmány kívánalmainak s utóbbinak nem volt módja minden építkezést figyelemmel kísérni. Közvetve ezt igazolja, hogy a sebtében épített há59/ zakat utóbb felül kellett vizsgálni. Erre vezethető vissza az is, hogy bár az 1838 októberében életbeléptetett új építési szabályrendelet Pest város lakói számára csak a kő- és téglaházak építését engedélyezte, a külvárosokban . . . , , ... 60/ mégis számos valyoghaz épült. A rohamléptekben történő újjáépítésnek meg is volt az eredménye. Bár a katasztrófa során hangzottak el pesszimista vélemények, négy évvel az árvíz 61/ után az idelátogató külföldiek már nyomát sem találták az árvíz pusztításának. A szemtanúk véleményével összecsengően mind az építőanyagárak alakulása, mind Hild József építkezési tevékenységének fentebb idézett adatai azt mutatják, hogy 1843-44 körűire az árvízkárok helyreállítása lényegében befejeződött, az építkezési konjunktúra alábbhagyott. Ezzel elérkeztünk az árvíz történetének legzavarosabb részéhez, az árvíz társadalmi hatásához. Forrásaink csakúgy, mint feldolgozásaink túlnyomó többsége ugyanis nem elemző, hanem leíró jellegű, ráadásul keverednek bennük az első- és másodkézből vett értesülések, a pontos és hibás adatok, a valóság és a rémhírek, az objektív meglátások és a különböző politikai-társadalmi elfogultságok. Semmi garancia nincs arra, hogy ebben az információkáoszban kielégítő rendet tudunk teremteni - annál is inkább, mert, mint ahogy azt korábban említettük, az elsődleges levéltári források részben még mindig feltáratlanok s az összes hiány bepótlására e kötet kisszámú gárdája nem vállalkozhatott. Ennek ellenére az összehasonlítások, az ennek során feltételezhető szavahihetőségi sorrend és a bevezetőben felvázolt logikai szerkezet alapján megpróbáljuk a rendelkezésünkre álló ismereteket összerendezni. Társadalmi hatását tekintve az árvízi katasztrófa ismét több oldalról vizsgálható. Legcélszerűbb, ha a lehetőségek közül a társadalom szerveződési szintjeinek /egyén és kiscsoport illetőleg formális szervezetek/ és az idő dimenziójának /a katasztrófa szakaszai/ együttes vizsgálatát választjuk. Természetesen ez a "vizsgálat" feltételesen értendő, mivel a rendelkezésünkre- álló forrásanyag meglehetősen hiányos. Az egyének és kiscsoportok esetében ugyanis elsősorban magáncélra készült illetve magánosok által készített forrásokra kellene támaszkodnunk, de ezek száma jelenleg rendkívül korlátozott, összesen 44 olyan személyes jellegű visszaemlékezés, napló, hírlapi beszámoló, levelezés és egyéb forrás áll rendelkezésünkre /13. tábla/, melyből egyének és kis27
