Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Patkóné Kéringer Mária: Pest megye és az 1838. évi árvíz
megállapítható, valamint az is, hogy a - majd későbbiekben részletezendő - épületkárok sok helyen, - még Pesten és Budán is, - az épületek nem megfelelő építéséből, az építőanyagok rossz minőségéből adódtak. A vidéki házak szinte kizárólag vályogból készültek, így nem lehet csodálkozni, ha a víz halomra döntötte őket. Az első árhullámok március 6-án érték el Visegrádnál a megyét. Mint a fenti leírásból kitűnik, a folyam szűk torkolatában a felduzzadt jég nem engedte a nagymennyiségű víz folyamatos továbbhaladását, és a folyó kilépett medréből. A források alapján tudjuk, hogy közel öt napig áradt a Duna ezen a szakaszon. Ezután 13-án délután apadni kezdett és a megye területén ettől kezdve apály és dagály váltakozott egészen 23-ig. Március 13-án du. fél kettő tájban már Verőcét is elöntötte az ár. Innen 23 órai áradás után továbbvonult . Az 1799. évi itt jegyzett legmagasabb szintet három lábbal haladta túl. Vácot úgyszintén ezen a napon érte el az árvíz. Az alsóvárosi részek kerültek víz alá, és úgy nézett ki, hogy lassú apadás várható. De a folyó hozta újabb jégtömegek ismételten összetorlódtak, minek következtében március 14-én virradatra Vác alacsonyan fekvő területei áldozataivá lettek a mindent elsöprő folyamnak. A jelentések szerint az ár az 1775. évi legmagasabb vízállás jelzését négy lábbal múlta felül.^ Tótfalunak március 13-a a "végső kegyelemdöfést" jelentette, mivel itt az áradás szinte megszakítás nélkül február 2-a óta tartott. Estére már az egész faluban több méter magasan állt a víz, és az ár a templom nyújtotta o menedéket is veszélyeztette, ezért sokan Tahiban keresték menedéket. Monostor sem kerülte el a pusztulást. A jelentés szerint 115 ház összedűlt, csak 9 a két templom és a papiak marad meg. Ezek után a víz feltartóztatás nélkül zúdult tovább Pest-Buda felé. "... Március 13-án volt a Duna vizállása 22,3,,0,,,J mely magasságnál azon nap délután megindult a jég, de tiz ölre mente után megállóit, amidőn a zátonyon a Szent Gellért alatt hig viz volt."^ A kortársak azonban reménykedtek abban, hogy a város elkerüli a katasztrófát. Sokan látványosságnak tekintették, és a megfelelő óvintézkedések megtétele helyett emberek tömegei figyelték a folyam változását. A felső dunai részeken ezekben a napokban nagymértékű olvadás indult meg. A jég beállása miatt a folyó már nem tudta ezt a vizet levezetni és az ár végül is Pest alatt tetőzött. A folyamatosan érkező víz felemelte ugyan a jégtáblák egy részét, de besodorta a soroksári Duna-ágba. A szűk szorosban a jég megrekedt és torlasz képződött. Ekkor a Duna Pestnél már 24'5''0,,, volt 245
