Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Patkóné Kéringer Mária: Pest megye és az 1838. évi árvíz
és a parttal egy szintben állt, illetve néhány alacsonyabban fekvő részt, valamint Óbudát már elöntötte. Március 13-án este fél nyolckor az egyre nagyobb tömegekben érkező ár áttörte a váci gátat és a hullámok akadály nélkül rátörtek Pestre. Március 15-én éjjel 11 órakor tetőzött az áradás, a mérce szerint 29'magasságon. A Csepel-sziget két oldalán 5-6 láb magasan állt a jég. A víz további utakat tört magának és jeges árral borította el Albertfalvát, Promontori, valamint a többi környező helységeket. A vízözön áldozatai lettek a Csepel-sziget falvai is. A Promontor alatti hidat elsöpörte a jeges ár, és a Buda felé vezető utat beborította a jég. Napokra elzárta az áradás a környék falvait a külvilágtól.^ ^ Csepel alatt másfél órára megállt a víz, kiáztatta a gátat, és másnap elöntötte a falut. Minden ház elpusztult, Ráckevén "...terhes asszonyok szabad ég alatt szültek, betegek, öregek ... padláson istállók tetején széna, szalma kazalokon, fákon ... tarthatták meg életűket, még tsak segitség nem érkezett..." A mindent elpusztító víz elérte Bugyi szálláskertjeit és házait. Az áradás nem kímélte Sári határának nagy részét sem, sőt az űrből I n pusztán "csak a majorok látszanak ki..." írják az egykorú jelentések. J Március 17-én a "... Vajas töltését az árvíz meghaladván" Kalocsa háromnegyedét elöntötte. Másnapig áradt, estére apadni látszott, és 19-én hajnalban újult erővel rohamozta meg a várost, amelyik a tél eleji áradásoktól is már sokat szenvedett. Kalocsa a víz "fogságában" volt négy napon keresztül. A kortársak szerint enyhe szeles idő volt 22-én és 23-án. Az időjárás enyhülése megmozdította a jeget,ami. után lassú apadás következett. Ez enyhítette a lakosok helyzetét, és lassan levonult az ár a városról. Kalocsán korábban a legmagasabb vízállást 1809-ben mérték. Ehhez képest az 1838 márciusi vízszint három lábbal volt magasabb. A korábbi mérések szerint Pest és Kalocsa közt a Duna két nap alatt "folyik lé", ehhez akkor 124 óra kellett.^ Az eltelt idő alatt a solti járás dunamenti községei mind az ár pusztításainak áldozatai lettek. Március 23-án hat órakor a Hármas-szigetről a jég elmozdult és ezzel a lassú levonulással megkezdődött a folyó apadása is.^ Tulajdonképpen ezzel az áradás Pest megyei története le is zárható. A vészterhes napok után nem kevés tennivaló akadt. Az ár általában váratlanul és nagy hevességgel zúdult a településekre, így az emberek sokszor csupán puszta életüket tudták menteni. Megdöbbentő volt tapasztalni azt, hogy megelőző intézkedések nyomát még azokon a helyeken sem találtuk /pl. Vác, Kalocsa/, ahol az évenkénti kisebb áradások már korábban is sok gondot okoztak. 246
