Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
ki a polgárok további 10 százaléka, míg a túlnyomórészt szőlőműves ingatlan- tulajdonosok még az 1840-es években is a polgárság 30 százalékát képviselték. A tisztviselők nagyobbarányú koncentrálódása következtében 5 százalékos arányuk a század közepére 14 százalékra emelkedett. A szőlősgazdák stabil aránya a budai polgárok között tanúsítja, hogy a bortermelés továbbra is a város gazdaságának legtöbb pénzt hozó ága maradt, míg a kézművesek csökkenő aránya nem csak az ipar csökkenő jövedelmezőségét, de a mesterek fogyatkozó számát is jelzi /1793-ban az adójegyzékekben 1444, 1822-ben 1419, 1840-ben már csak 1243 mester szerepelt/. Ennek ellenére megőrizték többségüket a választott polgárok testületében: 54 százalékos részesedésük messze meghaladta a polgárságon belüli arányukat. Hasonlóképpen számarányukon felüli 20 százalékos képviselete volt a kereskedőknek a 19. század folyamán. A tisztviselők aránya a századfordulóhoz képest csak csekély mértékben növekedett, és az 1840-es években messze elmaradt a polgárságon belüli arányuk mögött. Jelentősen megnőtt viszont a szőlőbirtokosok képviselete a vá lasztott polgárok között: arányuk a század eleji 4,4 százalékról 12 százalékra emelkedett, ami ugyan még mindig messze alatta maradt 30 százalékos arányuknak a polgárok között. A budai választott polgárság összetétele tehát nagyobb összhangban volt a vagyonosabb, a város gazdasági életében vezető szerepet játszó lakosok ösz- szetételével, s ezért Buda társadalmában a feszültségek is csekélyebbek voltak, legalább is a tehetős rétegeken belül. Nyilván ennek következménye volt, hogy a közvetett választójog bevezetése az 1840-es években itt nagyobb ellenállás nélkül ment végbe. S minthogy a választójogi reformok a szavazati, jogot amúgy is csak a vagyonosabb rétegekre korlátozták, csatlakoztak a liberális nemesség városi reformköveteléseihez, utasítást adva követeiknek, hogy támogassák a választójog minden polgárra való'kiterjesztését, a városi gyűlések nyilvánosságának és a kincstártól való függetlenségének követelését. A mélyreható gazdasági változások ellenére, amelyek egyébként Buda társa dalmát kevésbé és más irányba befolyásolták, mint Pestét, a forradalom előestéjén mindkét városban a várospolitikában és városigazgatásban a konzervatív szellemű, a céhes és testületi privilégiumok, a rendi kiváltságok megőrzésében érdekelt kis- és középpolgárság képviselői voltak túlsúlyban. Míg Budán a polgárság és a városi vezető testületek összetétele többé-kevésbé összhangban volt a vagyonos, gazdaságilag jelentős lakosok összetételével, Pesten éppen ellenkezőleg, sem a város és az ország gazdasági életében vezető szerepet betöltő, vállalkozó szellemű, vagyonos gazdasági elit, sem a szellemi elit 234
