Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években

A közvetett választásban, az 52 képviselő megválasztására jogosult polgárságnak csak mintegy a fele vett részt, ezen belül a kereskedő polgároknak csupán 15 százaléka, az értelmiségnek 7 százaléka, a kézműveseknek viszont 63 százaléka. így aztán nem meglepő, hogy az 52 közvetlen választónak 1843- ban 54 százaléka, 1847-ben 60 százaléka kézműves volt, s hogy a kereskedők aránya az 1843. évi 30 százalékról 14 százalékra süllyedt. Az 1847-ben a polgárok által megválasztott, szavazati joggal felruházott testület kvalitásait Eötvös József a következőképp jellemezte: "...azon 52 polgár is, akik a

követválasztásnál, mint a többiek képviselője részt vett, a politikai mívelt39

ségnek - kevés kivétellel - csak nem zérusán áll..."

A liberális, s főleg a radikális értelmiséggel szembeni ellenszenvre épített az 1848-as választások során is a konzervatív polgárság, amely szívósan, a korteshadjáratok szokásos fogásait alkalmazva küzdött a szavazatokért. Figyelmét elsősorban a külvárosok, főleg a társadalmi összetételében, mint lát tűk, a többi városrésztől erősen eltérő Ferenc- és Józsefváros kézműveseire, szatócsaira, konzervatív , politikailag analfabéta, könnyen hajlítható lakosai ra összpontosította. "A polgárokról az a hír járja, hogy a clubok és csapszékekben borkancsó mellett rendezgetik előre a tisztújítást... Fegyverük a követ kező: nem pesti születésű, nem atyánkfia, nem a mi körünkből való.... Az idegen ajkú polgártársak egy része a tisztújítás előkészületeinél nyilvánította: nem kell író, nem kell ügyvéd.A józsefvárosi választókat többek között két városi írnok hangolta a radikális, vagy a radikális körrel rokonszenvező jelöltek ellen. Az agitáció fő jelszavai: "keinen Lateiner", a jelölt legyen "pester Kind und Hausherr".^

Míg a polgárjog elnyerése Pesten a könnyebb beilleszkedést, bizonyos értelemben a felfelé irányuló mobilitást szolgálta, Budán a polgárság mindinkább a helyi születésűek egyre elzáródóbb csoportjává vált, amely a század eleji 4 százalékkal szemben az 1840-es évekre a lakosság nem egészen 1 százalékát képviselte. Itt a polgároknak a fele /az 1820-as években egyenesen 62 százaléka/ helyi születésű volt. Budán egyébként is egyre kevesebben léptek a polgárok sorába: a felvételek száma a konjunkturális 1810-es évektől fokozatosan csökkent, és az 1840-es évek 439 új polgárfelvétele az 1810-es években felvetteknek csak a felét, az azonos évtized pesti polgárielvételeinek csak 42 százalékát tette ki.

Budán az 1810-20-as években volt a legnagyobb, 50 százalékot meghaladó a kézműves polgárok aránya, amely aztán az 1840-es évekre 40 százalékra csökkent. A kereskedőkből - akiknek egynegyede-egyharmada szatócs volt -, került

233