Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években

Az igényeket, az értékrendet tehát nem egyedül a vagyoni helyzet határozta meg, s ha a reprezentatív lakás, fogatok, ékszer, divatos ruházkodás az Un- gerékhez hasonlóan gazdag, régi eredetű vezető pesti családoknál presztízsmegőrző, kötelező követelmény volt, a tisztviselőknél, értelmiségieknél jövedelmüket sokszor meghaladó igény, a kézműves-kereskedő közép- és kispolgári rétegeknél kifejezetten a presztízs-szerzés,a társadalmi felemelkedési stratégia tartozéka.

A polgári értékrendhez való túlhangsúlyozott alkalmazkodás, a mesterré válásra, önállósulásra való alkalmassa^~T'Izdnyîtasâri~ràt"szar:;;pres^tizsre való törekvés jellemezte a vizsgált hagyatéki iratokban szereplő néhány kézműveslegény és kereskedősegéd mentalitását, ők természetesen, családjuk, önálló háztartásuk, s így lakásuk sem lévén - nem lakáskörülményeikkel, hanem öltözködésükkel bizonyították a polgársághoz való tartozásukat. Felsőruháik - ha minőségben valószínűleg nem, de számban, választékban, jellegében megegyezett a vagyonosabb polgárok ruhatárával: hagyatékukból nem hiányzott természetesen az ezüst zsebóra sem. Szinte egyedüli vagyonuk: ruházatuk 180-220 forintos értéke gyakorta felülmúlta nemcsak jónéhány mester ruhatárának, de egész ingóságának értékét is. Ennél azonban figyelemreméltóbb, hogy - a polgári image-ot haláluk után is őrizendő -szinte egész vagyonkájukat a jótékony célra szánt adományokra és a külsőségeiben a jobbmódú polgároknak dukáló temetési szertartásra fordították. így például a Bajorországból származó Korch Bálint péklegény 262 forintos hagyatékából 25 forintot adományozott a pesti plébániának, 10-10 forintot a vakok intézetének és a tisztviselők nyugdíj- egyesületének, további 5 forintot pedig a városi kórháznak. Az 1.153 forintot hátrahagyó csehországi származású Grübl Jakab serfőzőlegény 25 forintot adományozott a ferencvárosi templomnak és az iskola építésére, a vakok intézen /

tének és a kórháznak, míg a már említett Stampi fűszerkereskedő 8.000 forint hagyatékából mindössze - 2-2 forintot szánt a kórház és a szegényház céljaira. A péklegény temetési szertartásainak költségei 224 forintra, a serfőzőlegényé 348 forintra rúgtak, ugyannyira, amennyit a család egyik jómódú sertéskereskedő elhantolására fordított, és messze meghaladta pl. Fischer Alajos asztalosmester: szegényes temetésének 42 forintos költségét. Igaz, az említett legényeknek nem kellett feleséget, gyermekeket eltartaniuk, bár külföldön élő közeli hozzátartozóiknak talán jól jött volna e csekély összeg is.

227