Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
A hagyatéki iratok alaposabb elemzése meghaladná e tanulmány kereteit: annyit azonban leszögezhetünk, hogy csekély számuk ellenére, a főleg módosabb rétegek helyzetét reprezentáló leltárak árnyaltabban tükrözik a vagyoni helyzetben és életmódban mutatkozó különbségeket, mint az adótételek eloszlása. Az átlagadó alapján történt durva csoportosítást finomítják, s feltárják, hogy milyen körülmények között emelkedhettek - és emelkedtek ki - a kevésbé jövedel mező szakmákból jómódú, sőt gazdag családok. A hagyatéki iratokból kirajzolódó vagyoni rétegződés, sőt, még a legnagyobb vagyonnal rendelkezők összetétele sem mond ellent a különböző foglalkozáscsoportok eltérő jövedelmezőségéről levont következtetéseknek, miszerint a 19. század közepére a kézművesmesterek többsége a városi középrétegbe, annak is sokszor az alsó szegélyébe tartozott. ,.p. A^ kézműves ipar mindinkább a helvi lakosság ellátására—korlát oz^ódott. város és vidék kapcsolatában szerepét a gyáripar termékeit forgalmazó kereskedelem vette át, sa kereskedők pozícióját erősítette Pest terményforgalmi- központ szerepe is. A külföldi árukat kínáló kereskedelem jelentőségét növelte a helyi piacon az igényesebb, a nemesekből, tisztviselőkből, értelmiségiekből, illetve a vagyonos polgárokból álló fogyasztói réteg szélesedése. így a kézművesek, a helyi ellátás tömegcikkeit kínáló kiskereskedőkkel együtt, gazdasági szerepüket, vagyoni helyzetüket tekintve mindinkább lemaradtak a szakosodott nagykereskedők és terménykereskedők mögött. Ugyanakkor, csekély jövedel műk, sokszor szerény vagyoni helyzetük ellenére nőtt a Pesten egyre nagyobb számban koncentrálódó értelmiségi réteg társadalmi presztízse, ha nem is a pesti polgárság szemében. Utóbbiak a kereskedőkben legveszélyesebb versenytársaikat, az értelmiségiekben egy számukra idegen társadalmi rendet követő "felforgatókat" - látva - mindkét rétegtőll elhatárolták magukat, s ha már gazdasági téren, vagyonszerzésben, vagy társadalmi presztízs tekintetében nem tudtak velük sikeresen megmérkőzni, legalább azon igyekeztek, hogy távoltartsák őket a polgárság soraitól és a város vezetésétől, azaz, hogy a város közügyeinek intézését kisajátítsák. Feltehetően e cél ösztönözte az 1810-es évektől fokozott igyekezetüket a polgárjog elnyerésére. A polgárjog ugyan a vizsgált évtizedekben, mivel már nem volt az iparűzés vagy kereskedelem előfeltétele, elveszítette korábbi jelentőségét. Bizonyos városi tevékenységekre szinte kizárólag jogosító funkciója megszűnt, illetve a bormérés jogára korlátozódott. Elvben továbbra is csak a polgárjog biztosította a vásározó kézműveseknek és kereskedőknek idegenben a városi privilégiumokból fakadó előnyöket, de a piaci verseny kiéleződésével e kiváltságok mind kevesebb oltalmat nyújtottak. A polgárjog utolsó reális funkciója:
