Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)
Bácskai Vera: Társadalmi változások Pesten az 1830-1840-es években
jutó 20 százalékos arányát. A csökkenést az árvizet követő években átmeneti emelkedés váltotta fel, ekkor 35 százalékuk élt a Belvárosban - a század közepére azonban teljesen eltűntek a városrészből, és csak csekély számban fordultak elő a Lipótvárosban is, ahol arányuk az egész vizsgált időszakban mesz- sze a népesség részaránya alatt maradt. Az 1840-es évekre a napszámos férfiaknak csaknem a fele a Terézvárosban tömörült és a népesség részarányánál nagyobb hányada koncentrálódott a József- és Ferencváros területén is. A napszámosnők a század első két évtizedében a Terézvárosban éltek a „cf legnagyobb számban /42—63 százalék/. Az 1820-as években a súlypont átmenetileg a Belvárosra helyeződött át, az 1830-as években viszont 80 százalékuk a József- és Ferencvárosban lakott. Az árvizet követő években a Teréz- és Józsefvárosban tömörültek a legerősebben, majd - a férfiakhoz hasonlóan - a Belváros és Lipótvárosból csaknem teljesen eltűntek, és 50 százalékos arányuk azt mutatja, hogy koncentrálódásuk a Terézvárosban még a férfiakét is meghaladó volt. A módosabbak lakóhelyi elkülönülésére a szolgálólányok eloszlása ad vaia- melyes támpontot. A férfiszolgák eloszlása e tekintetben nem olyan szignifikáns, mert túlnyomórészt a kereső foglalkozás űzéséhez, és nem házi teendők ellátására alkalmazták őket. Ezt tanúsítja az a tény is, hogy a legnagyobb arányban a lipótvárosi kereskedőnegyedben, a Belvárosban, valamint a majorságok fő telephelyén, a Józsefvárosban találhatók. A század első két évtizedében a nőcselédeknek több mint a fele a Belvárosban nyert alkalmazást, arányuk a Lipótvárosban is valamelyest meghaladta az össznépesség részarányát. Az 1830-as évek közepétől korábbi 50 százalékon felüli arányuk a Belvárosban 35 százalékra csökkent, s az árvizet követő évek átmeneti növekedése után e körüli értékben állapodott meg az 1840-es évek végén is. Erősebb koncentrálódásuk észlelhető a Lipótváros területén: 1847/48- ban a lakosság 14 százalékos részarányával szemben a szolgálók 28 százalékát írták össze. Számottevő, de a lakosság 37 százalékos arányától jócskán elmaradó volt a 22 százalékos arányuk a Terézvárosban. A napszámosok és szolgálók városrészenkénti eloszlása egyértelműen a jobb- módúaknak a Bel- és Lipótvárosban, a szegényeknek a József- és Ferencvárosban való nagyobbarányú koncentrálódását, e városrészeknek a század közepére a századelejeihez képest pregnánsabb elhatárolódást bizonyítja. A terézvárosi lakosság ellentmondásosabb összetétele: a napszámosok nagyobbarányú koncentrálódása az egyik oldalon, a szolgálóknak a - másik két külvároshoz képest jóval magasabb aránya a másikon - e városrésznek a Belvároshoz közelebb, illetve távolabbeső területei közötti, az árvíz után még fokozódó különbségét, kettős 209
