Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

N. Czaga Viktória - Gajáry István: Árvízkárosultak Budán 1838-ban. (Országút és Újlak társadalma)

A molnárok esetében 12 pft segély jut egy főre /káruk kb. 86 pft-t tett ki fejenként/, a szatócsoknál 22 pft: az összes többi iparosra 5 pft jutott. /Az értékek kerekítve értendők./

A háztulajdonosok, mesteremberek stb. kárának összeírása után következhetett p napszámosok - 52 fő - és a szőlőművesek - 65 fő veszteségeinek felmérése. A napszámosként összeírt újlakiak 2-10 pft között vehettek fel segélyt, míg a szőlőművesek egységesen 2-2 pft-t. Ez az egységes segélyösz- szeg azonban nem azt jelenti, hogy itt az újlaki lakosság homogén rétegének káráról van szó, hanem csak azt, hogy a károsult munkaeszközök közel azonosak voltak, s így megrongálódásuk is közel azonos értéket képviselt. A napszámosok után az özvegyek és árvák következtek, ők 2-3-5 pft közötti segélyt kaptak /38 fő összesen/; végül 19 olyan árvízkárosult személynek fizettek segélyt, akik feltehetően csak az árvíz körüli időben tartózkodtak Újlakon.

Szólnunk kell még az újlaki társadalom perifériáján élő zsidó családok kárösszeírásáról: 1832-ben 70 zsidó család élt Újlakon, s számuk 1838-ra sem csökkent, inkább nőtt. Az árvíz után közülük 70 fő részesült valamilyen formában segélyben. Ha az árvízkárosultként összeírt zsidó férfiakat - az 1832-s adat alapján a 70 főt -, családfőnek tekintjük, akkor rendkívüli mértékben 100 százalékban károsultak.

Házaló kereskedelemmel foglalkozott közülük 42 fő, akik 2-15 pft között kaptak segélyt; hét kereskedő összeírt kára közül kiemelkedik az egyetlen újlaki zsidó adófizető, Spitzer Mihály 2.500 vft, azaz 1.000 pft-s kárával /8 pft segélyben részesült, a legmagasabb összegben, amit árvízkárosult zsidó lakosnak osztottak./ Az egyéb foglalkozásúak között - 21 fő -.összeírtak szabót,szőnyegkereskedőt, pipafaragót, tanítót is. Általában 2-3-4 pft

69

segélyt utaltak ki számukra.

160