Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

2.2 Árvizek Magyarországon A rendszeres vízszabályozások előtti időszakban az árvíz mind a két tí­pusa, a téli ún. jegesár és a tavasz végi-nyár eleji ún. zöldár egyaránt gya­kori jelenség volt. Mint a legrészletesebben adatolt folyónk, a Duna vízállá­saiból /3. tábla/ láthatjuk, átlagosan 10-20 évenként került sor egy-egy na­gyobb árvízre. Ezek túlnyomó többsége azonban csak a termés egy részét pusz­tította el, az épületekben, állatállományban, emberéletben ritkán okozott kárt. A falusi népesség többnyire tudatosan kerülte építkezése során az ártereket és a magasabban fekvő területekre települt. Ugyanakkor a partmenti lakosság jelentős része a legeltető állattartásra, valamint az ideiglenesen elöntött területek áradás utáni kihasználására - amikor is ott rövid tenyészidejű növé­nyeket igen jó hozammal lehetett termeszteni - épülő ún. ártéri gazdálkodást folytatott, vagyis mintegy számított is az áradásokra. A fentiekből következő­en nem meglepő, hogy a katasztrófának nevezhető nagyobb árvizek száma lénye­gesen kevesebb volt, mint a tényleges kiöntéseké. 1770 és 1880 között az iro­dalom segítségével 24 nagyobb árvizet tudtunk azonosítani Magyarországon /2. tábla/. Bár a lista biztosan nem teljes, a hiányos adatok alapján az sem ál­lítható, hogy felsoroltak mindegyike katasztrófának tekinthető, illetőleg a bekövetkezett katasztrófák mérete erősen különböző. A Duna esetében például ismereteink szerint a szóbanforgó időszakban mindössze az 1775. és 1838. évi árvíz volt az, amely ténylegesen túllépte a lokális katasztrófa méreteit. Természetesen adataink nemcsak hiányosak, hanem bizonyos mértékig torzí­tanak is. Egy árvíz mindig nagyobb figyelmet kapott akkor, ha nagyvárost, il­letőleg forgalmas területet pusztított el, mintha kevésbé ismert, eldugott te­rületeken élő, betűvetéshez, hírveréshez nem igen értő falusiakat kergetett ki otthonaikból. így a köztudatban pl. az 1838. évi árvíz pest-budai illető­leg az 1879. évi árvíz szegedi pusztításai a legismertebbék, holott ha a kárt nem a házak értéke, hanem a házak mennyisége - vagyis közelítőleg a katasztró­fa sújtotta háztartások létszáma - alapján próbáljuk mérni, akkor kiderül, hogy 1838-ban a károsultak háromnegyede nem pesti, 1879-ben pedig fele nem szegedi volt. Ugyanakkor a Vág folyó 1813. évi kiáradása gyakorlatilag egyál­talán nem ismert, holott emberéletben és állatállományban sokkal nagyobb kárt 12/ okozott, mint az említett két árvíz. A fentiek alapján az alábbiakat állapíthatjuk meg: Magyarországon, vagyis a Duna középső szakaszán illetőleg a Tisza vízgyűjtő területén a kisebb áradá­sok gyakoriak, a nagymértékű, lokális méreteken túlnövő katasztrófák azonban 14

Next

/
Thumbnails
Contents