Pest-budai árvíz 1838 (Budapest, 1988)

Faragó Tamás: Katasztrófa és társadalom. Az 1838. évi árvíz történetének vázlata

ritkák. Gyakorta 40-50 év is eltelik két jelentősebb árvíz között, minek következtében a XVIII. század végének, XIX. század elejének embere sem technikai-anyagi értelemben, sem tudatilag nem volt igazán felkészülve egy-egy i- lyen nagyobb katasztrófa elleni védekezésre.

Mindez érvényes Pest-Buda és a Duna viszonyára is. Bár az 1775. évi árvíz

után sor került Pesten néhány árvízvédelmi létesítmény építésére - északon

megépült az ún. váci, délen a soroksári gát és a város közepén kiépítették a

partvonal egy részét is - elegendően komoly védekezésre nem került sor azután %

sem, hogy 1799. márciusában a folyó a Ferencváros újonnan épült házainak egy részét elpusztította. Úgy tűnik, hogy a lakosság, a város az árvíz lehetőségét nem vette túl komolyan. Ehhez hozzájárulhatott az is, hogy a XVIII. század végén-XIX. század első évtizedeiben bekövetkezett áradások egyikének mérete sem érte el az 1775. évit /3. tábla/ Ténylegesen nagy pusztítást is csak utóbbi okozott. Bár a házak egy része több ízben víz alá került, az összeomlott épületek száma 1775. előtt és után is általában 100 alatt maradt. Ráadásul e veszteségek többnyire a külvárosokban következtek be, ami a lakosság többségében azt a hitet alakította ki, hogy a Duna igazán nagy veszélyt nem jelent. Lehet persze, hogy a külvárosok egyre inkább az ártér felé terjeszkedő házaiban élők másként gondolkodtak, erről azonban forrás nem maradt ránk. Tény, hogy a leginkább veszélyeztetett helyekén élő, átlagosnál szegényebb és/vagy frissen betelepült lakosok a helyi hatalmi hierarchiában hátrányos helyzetben voltak és nem tudtak lényeges befolyást gyakorolni a város és a partvédelem kiépítését meghatározó politikai és gazdasági döntésekre.

Hasonló a helyzet Budán is. Mivel ártéren illetve veszélyeztetett területen elsősorban csak a túlnyomó többségében alacsony státusú lakossággal ren- 14/

delkező Újlak házai épültek, - ezen kívül csak az Országút, Víziváros és Tabán városrészek szélét érte egy-egy kiöntés -, az árvízvédelem érdekében sem a város hatósága,sem a Várban székelő kormányhivatalok nem szánták el magukat komolyabb beruházásokra. Még kevésbé kerülhetett sor erre Óbudán, melynek önállósága is sok tekintetben korlátozva volt, lévén mindössze a királyi kamarához tartozó mezőváros.

15