Gyermeksorsok és gyermekvédelem Budapesten a Monarchia idején (Budapest, 1996)

Képösszeállítás

10. Széli Kálmán miniszterelnök és belügyminiszter, a századfordulón megkezdett állami-községi gyermekvédelmi reformok egyik legfőbb támogatója (Kát. 61.)

Az 1890-es évektől az urbanizáció, az iparosodás és a hagyományos mezőgazdasági struktúrák átalakulása drámai módon felgyorsította a társadalmi változások folyamatait Magyarországon. Ugyanakkor az állami szociálpolitika csak nagyon lassan kezdett kibontakozni. A régi típusú szegénygondozás - melyet kizárólag a helyi szervek működtettek és finanszíroztak - szinte semmiféle szolgáltatást nem nyújtott, különösen nem a városba betelepülők seregének. Átfogó, törvényileg szabályozott reformokra nem került sor.

Végül, hosszas huzavona után, 1898-ban legalább a szegény ügy két speciális területe, a gyermekgondozás és a közintézményi betegellátás finanszírozását sikerült államosítani. Széli Kálmán hivatali ideje alatt, 1901 és 1903 között ez a törvény szolgált alapul egy olyan új állami-községi gyermekvédelmi rendszer megteremtéséhez, amely Európa-szerte is elismerést vívott ki, sőt részben mintaértékű volt. A fordulópontot és egyben a rendszer sarokkövét az elhagyott gyermekek gondozáshoz való jogának törvénybe foglalása jelentette.

10. Ministerpräsident und Innenminister Kálmán Széli, bedeutender Förderer der staatlich-kommunalen Kinderschutzreform seit der Jahrhundertwende (Kat. 61)

Seil den 1890er Jahren beschleunigte sich der soziale Wandel im (Lande im Zeichen von Urbanisierung, Industrialisierung und der Umgestaltung traditioneller Agrarstrukturen dramatisch. Eine staatliche Sozialversicherungspolitik entwickelte sich nur sehr zögernd. Die alte Armenfürsorge, die ausschließlich von den Kommunen finanziert und betrieben wurde, sah insbesondere für das Heer der in die Städte Zugewanderten fast gar keine Leistungen vor. Zu übergreifenden gesetzlichen Reformen konnte man sich nicht durchringen. Doch wurde nach langem Zögern schließlich 1898 zumindest die Finanzierung der Kinderfürsorge und der geschlossenen Krankenpflege, Spezialbereichen des Armenwesens also, verstaatlicht.

In den Jahren 1901 bis 1903 sollte dieses Gesetz unter der Federführung von Kálmán Széli zur Grundlage der Schaffung eines neuen staatlich-kommunalen Kinderschutzsystems werden, das auch europaweit Anerkennung fand und zum Teil Vorbildcharakter halte. Das vom Gesetzgeber verbriefte Recht des verlassenen Kindes auf Fürsorge war Dreh- und Angelpunkt dieses Systems.