Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: A polgári radikális eszmék publicistája (1907-1919)

dését" biztosítani a céltalan harc helyett. Erre a feladatra egyedül az értelmi erők képesek, mert "az érdek vak, a szenvedély süket: csak az értelem az, ami befogadó és belátó.

Rendkívül ellentmondásos Polányi viszonya a proletárdiktatúrához.^'*’ 1918-1919-ben keletkezett írásait elemezve megállapíthatjuk, hogy - ideológiai síkon - szemben állt a proletárdiktatúra eszméjével (demokrácia, erőszak kérdései stb.), másrészt - politikai síkon - több rokonszenvező

gesztust tett, pl. felemelte szavát a bebörtönzött kommu- 52

nisták mellett , örömmel üdvözölte a párt elméleti folyóiratának, az Internacionálénak megjelenését33, stb. A Szabadgondolat 1918 decemberi különszámában - Jászi egyértelműen a bolsevizmus ellen, Varga Jenő mellette foglalt állást, Lukács pedig világosan és máig ható érvénynyel mint erkölcsi problémát írta le. Polányi válasza több "értelmezést tesz lehetővé. -Alapvetően múlandó kísérletnek és kudarcnak minősíti, de írásának nem tulajdonít "sem megdönthetetlenséget, sem pedig kimeríthetőséget",

50Uo. 14.p.

3^A szakirodalomban is a legszélsőségesebb álláspontokkal találkozunk: Polányi és társai "aktív munkásai a Tanács- köztársaságnak" akik később "minden demokratizmusuk ellenére, az ellenforradalom oldalára kerültek, s a forradalom megállítására, a diktatúra enyhítésére vonatkozó törekvéseik a Tanácsköztársaságra gátló erőként hatottak." (Tömöry, 1960. (628) 176.p "A proletárdiktatúrával szembefordult." (Munkásmozgalom-történeti Lexikon. Bp. 1976. 522.p. Részletesen ld. Pótó, 1982. (590) 80-85.p.

52Polányi, 1919. (46.).

53Polányi, 1919. (43).