Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)
Gyurgyák János: Az útkeresés és a felkészülés évei (1919-1933)
Mi volt az oka az ún. liberális szocializmus csődbe jutásának? Miért keletkezhetett áthidalhatatlan szakadék az "igaz és tiszta" elmélet és a politikai gyakorlat között? Nemcsak Polányi számára volt ez kardinális kérdés: a spenceri szociológián nevelkedett, a fejlődésben és reformokban hívő, az erőszakot elutasító nemzedéket készületlenül érte a változás, többségük érthetetlenül állt a "fölfordult és kizökkent" világ tényei előtt (faji kérdés, erőszak-kultuszok, antidemokratizmus stb.). S valóban Polányi első emigrációban írt cikkeiben ezekre a kérdésekre kereste a választ.Úgy vélte, "hogy a liberális szocializmus szintén ott mond csődöt, amikor a gazdasági rend természetjogi alapjait vázolva, nem tudja megmondani, mi a helye £ normális társadalomban az erkölcsi posztulátumok- nak, amelyek nála, mint valami egyszeri és sohasem ismétlődő törvényhozás szerepelnek, amely a gazdaság igazságos rendjét örökre megszabja - anélkül, hogy az így keletkezett társadalomban mást látna, mint liberális gazdaságot, amely praestabilizált harmóniában tartja a 'többi' (szellemi és erkölcsi) erőket és értékeket. Ez a primátusa az oekonómiának semmiféle szenteltvízzel jóvá nem tehető többé.""’6 Tehát ekkor is - akárcsak 1919 előtt írt cikkeiben - az az ellentmondás izgatta elsősorban Polányit, ■’■’jászi-napló: 1919. szept. 28. "Lendületes cikke a szocializmusról." 1920. márc. 8. "Egy elég jó cikket mutatott a liberális szocializmusról." "^Polányi Károly levele Jászi Oszkárhoz, 192Q. jan. 7. 36