Magyar szociológiatörténeti füzetek, 2. (Budapest, 1986)

Gyurgyák János: Eszmék, gondolatok, hatások Polányi Károly életművében

Az erős ideológiai indíttatás az egyik magyarázata Polányi népszerűségének (kétségtelen tény ugyanis, hogy a hatvanas évek újbaloldali ideológiái merítettek Polányi antikapitalizmusából és piac-ellenességéből), s talán éppen emiatt került életműve a viták kereszttüzébe. Az irodalomban a legszélsőségesebb álláspontokkal találkozunk: hol túlságosan "vörös", hol csupán "polgári kritikusa a kapitalizmusnak, fejében még polgári eszmékkel, a polgári filozófia hamis idealizmusával" (Szentes Tamás). Hol "tudományos tekintélyét latba vetette a béke érdekében és egyben az ifjúságban a maga módján megingatta a hitet a jelenlegi nyugat-európai rendszerben" (Károlyi Mihály), hol nézetei "az angolszász fábiánizmus langyos fürdőjének évtizedes befolyására vezethetők vissza", amelyekben "nem tud különbséget tenni a történelmi és az egyéni erkölcs között" (Korach Mór). így megítélésében furcsa "érdekszövetségek" jöttek létre (liberálisok, reform-szocialisták, konzervatívok egyrészt; sztálinisták, újbaloldaliak, ős- konzervatívok másrészt).

Polányi szocializmus-tana egyrészt a polgári ideológiák és a piac-szabályozta polgári társadalom kíméletlen, másrészt a marxizmus, s a létező szocializmusok megértő kritikájára épül. "Mert radikálisan antikapitalista vagyok, a piaci társadalom kritikusa... Az ilyen értelemben vett szocializmusom egy egész világtörténeti korszakot ölel fel, évszázadokat: az ipari civilizáció humanizálásáét, amennyiben ez lehetséges" - írja 1963-ben Kende Zsig- mondnak.1

15Polányi Károly levele Kende Zsigmondhoz, 1963. dec. 3.

15