A magyar szociológiai irodalom bibliográfiája, 3. (Budapest, 1981)

Remete László: Bevezetés

ter, Rónai Zoltán, Bresztovszky Ernő, Kunfi Zsigmond és hasonló teoretikusok kötetünkben szereplő sok írása, hanem az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság alatt megszaporodott szociológia kiadványok, a Szociológiai könyvtár című vállalkozás ekkori megindítása is illusztrál. A terjedelmet nem vettük mércének a válogatásnál, így akár kétoldalas bevezetést is felvettünk, ha ezt hézagpótlónak éreztük /pl. Ferenczi Sándor bevezetőjét Freud Totem és tabujának fordításához/, másfelől pedig szociológiai köntösbe burkolt nagyobb fércmüveket is kihagytunk.

Ismeretes, hogy egy kicsiny, hatalmi, kultúrpolitikai eszközökkel alig vagy egyáltalában nem rendelkező, de a haladás szolgálatába állott céltudatos értelmiségi csoport, az 1906-ban Szabó Ervin és Jászi Oszkár irányítása alá került Társadalomtudományi társaság tagsága ellenállhatatlan erővel vitte be a köz- gondolkodásba a szociológiai nézőpontot. Ennek hatása alól a konzervatív tábor reprezentatív ideológusai sem vonhatták ki magukat. Ők persze a társadalmi jelenségek formálisan szociologikus megközelítését célzó müveikkel alapjában a fennálló rend konzerválását szolgálták. Nagy számban publikált, többnyire reprezentatív kiállítású müveik egy része a tendenciózus tárgyalási mód ellenére mégis sok tényanyagot tartalmaz. Ezek a körülmények késztettek bennünket arra, hogy az agrárius-tőkésrend olyan ideológiai támaszaitól, mint amilyen Concha Győző, Bernât István, Mailáth József, Szterényi József, Jehlicska Rezső, Prohászka Ottokár, Földes Béla, Gaál Jenő, Gelléri Mór, Méhely Kálmán stb. számos müvet bibliográfiánkba iktassunk.

x

A vizsgált korszak monografikus termése is érzékelteti, hogy míg felülről nem egész sikertelenül a közjogi sérelmek, az önálló bank, hadsereg, vámhatárok, külügy hiányának előtérbe állításával és a parlamentben, napisajtóban, folyóiratokban, röp- iratokban ezek körül zajló látszólag "gyilkos erejű" vitákkal próbálták elterelni a közvélemény figyelmét az egész rendszer létét megkérdőjelező társadalmi problémákról, osztalyellentétekről, a hatalom avatott szószólói nagyon is tisztában voltak az ideológia területén azzal, hogy a marxizmus ellen kell a főtüzet fordítani és ennek megfelelően nagy számban adtak közre a marxista gondolat "túlhaladottságát", "elhalását" bizonyító /jobbára felszínes, áltudományos/munkákat /Mailáth József, Jehlicska, Palágyi Menyhért stb./. Emellett se szeri se száma ezekben az évtizedekben a progresszió elleni szélsőséges hangú pamfletek- nek, amelyek már mindenféle tudományoskodó érvelést feleslegesnek tartottak. Az ilyeneket tömegesen selejteztük ki, de mutatóba meghagytunk néhányat /pl. Bangha Béla, Miklóssy István stb. egy-egy füzetének adatait/ a prefasiszta eszmék korai jelentkezésének jellemző kordokumentumaiként.

III