Vendéglősök Lapja, 1936 (52. évfolyam, 1-24. szám)
1936-04-20 / 9-10. szám
4 YSKDÉGLŐSÖK LAPJA. 1936. április’36, ékszereimet is ! Azon az estén, mikor kissé józa- nodni kezdtem, a hajó fedélzetén járkálván, eszembe jutott, hogy még a szükséges 25 dollár sincs meg, amit a bevándorlási hatóságnak kell felmutatni, hogy nem leszek az állam terhére... Ha nincs meg a pénz, Vissza deportálnak!... Borzalom fogott el és kétségbeesésemben úgy határoztam, hogy beugrók a tengerbe, inkább vesszek oda !... Már teljesen kijózanodtam, amikor a hajó korlátjához közeledtem. Egy kép, egy látomány, az édesanyám képe tárult elém. Önkéntelenül térdre hullva, bűnbánóan zokogva imádkoztam, amit bizony gyerekkorom óta keveset tettem meg !... Ott térdelve, az édesanyám emlékére megfogadtam, ha még egyszer sikerül a 25 dollárt visszaszereznem, — többet szeszesitalt nem veszek a számba ! Aztán felkeltem és a hajó sötét helyein bolyongtam. Ismét az öngyilkosságra, mint egyetlen megoldásra határoztam magam, mivel semmi eshetőség se volt, hogy a 25 dollárt megszerezhessem. Ekkor felém közeledett két alak a sötétben. Hallom, amint az egyik, aki ön volt, uram — a hangjáról megismertem —, azt mondta, hogy azért jelentettem fel a kapitánynak azt az embert, mert már a másik hajóról ismertem mint hamiskártyást és fájt látni, amint egy honfitársamat is kifosztotta, még az óráját is elnyerte ! Most legalább mindenki visszakapja az elvesztett értékeit. Láttam már, ki is van függesztve mindenhol, hogy jelentkezzenek a károsultak a pénztárnál. Önök elmentek mellettem és mint egy őrült rohantam be a dohányzóba, ahol tényleg olvastam a hirdetést. Másnap vissza is kaptam nemcsak a pénzemet, de az értékeimet is ! Mikor kézhez vettem értékeimet, azonnal lementem kabinomba. Az órámon lévő kis amulettet felnyitottam, melyben édesanyám arcképe Volt, sírva csókoltam össze. Térdre rogyva esküdtem meg, hogy soha az életben nem iszom többé, mert minden bajomnak a szeszesital volt az oka. Ez az Isten ujja és anyám lelke volt, aki segített rajtam. Önnek is köszönetét akartam mondani, de mivel már a kiszállás közelgett, nem találtam kabinjában. Csak később tudtam megkérdezni ,,hogy haragszik rám“? Ön jóságosán azt felelte : ,,Nem, de sajnálom magát “ í Az a szó szíven ütött. Feltettem magamban, hogy meg fogom még mutatni, hogy nem vagyok sajnálatra méltó ! New-Yorkba érkeztem után pár hét múlva alkalmazást kaptam a ,,Little Hungaryban“, ahol két hónap után segédéthordó lettem, nemsoká éthordó. Akkor már jól ment dolgom, mert délelőtt 11 -kor kezdtem el munkámat délután 2-ig és este 5 órától éjjel 2 óráig dolgoztam. Szépen kerestem is. Szabad időmben tanultam az angol nyelvet. Egyetlen élvezetem a lovaglás volt üres időmben. Tulajdonképen itt kezdődött életem szerencséje ! Mikor először mentem lovardába, hogy béreljek egy hátas lovat, csupa gyenge lovat mutattak ! Kérdeztem, nincs-e valami jobb lovuk, mert ezek itt sovány kecskék ! Erre a tulajdonos elnevette magát s azt mondta, van itt egy ló, ha Ön megüli; A m. kir. rendőrség hatvani kirendeltsége. 1935. kih. 698/2. szám. ÍTÉLETKIVONAT. A hatvani rendőrkirendeltség, mint rendőri büntetőbíróság 1935 november 23-án hozott jogerős ítéletével Stern Jakab gyöngyösi születésű, 70 éves, izr., korcsmáros, hatvani lakost, mert a söntésben kimérésre mintegy 15 liternyi fehér ecetes bort tartott, az 1929. évi X. t.-c. 5. §-ába ütköző és az 1924. évi IX. t.-c. 43. § 2. pontja szerint minősülő kihágás miatt 5 pengő pénzbüntetésre, behajthatatlanság esetén 2 napi elzárásra és az eljárási költségek megfizetésére ítélte. Kötelezte továbbá az ítéletnek a hatvani „Hatvan és Járása“ című hetilapban és a „Vendéglősök Lapja“ című szaklapban való közzétételére. Hatvan, 1936. március 26-án. Dr. Szász István s. k. rendőri büntetőbíró. A kivonat hiteléül : Bakos kiadó. még én fizetek magának ! Erre kértem nyerget, az állat, amely félvad volt, olyan nyugtalan lett a nyereg láttára, hogy inegsem lehetett közelíteni. Kértem, hogy engedjék szabadon és adjanak kötelet. Mikor a ló szabad lett és mellettem vágtatott el, a kötélből pányvát vetettem a nyakába és felpattantam a hátára. A szőrén megülve körülnyargaltam a lovardát dacára, hogy a ló ágaskodott és le akart dobni. De hisz azért voltam huszár, a Hortobágy mellől, hogy ne engedjem magam ledobni ! Félóra múlva úgy kifárasztottam a lovat, hogy olyan lett mint a bárány. A tulajdonos, akinek nagy lótenyészete Volt, felajánlotta, hogy lovagoljam be a vad lovakat. Ő fizet mindegyik után 50 dollárt. így hódoltamba lovas sportnak és még kerestem is rajta ! Egyik délelőtt éppen tréninget tartottam a Centrál-park- ban, mikor mellettem száguldott el egy megvadult ló, a hátán egy lecsúszó sikoltó hölggyel. Pillanat s már utána vágtattam, elkaptam a megvadult állat zabláját. Az megtorpant, a hölgy pedig félájultan omlott a karjaimba ! . . . Mikor magához tért, kért, hogy kísérjem haza, ahol bemutatott apjának, mint élete megmentőjét. Az apja nem volt más, mint az Amerikai Hotel vállalatok igazgatója, 36 hotel tulajdonosa. A megmentett hölgy persze a feleségem ! . . . Most jöttünk szüleim látogatására. Magam is igazgató Vagyok. Most ráértem nyáron Európába jönni. Egyébként szándékom volt, hogy Önt felkeressem és megköszönjem Önnek a szerencsémet. Egyúttal megmutattam, hogy nem vagyok sajnálatra méltó ! (Vége.) A m. kir. államrendőrség székesfehérvári kapitányságától. 861/1934. kih. szám. ÍTÉLETKIVONAT. A m. kir. rendőrség székesfehérvári kapitányságának rendőri büntetőbírája Stadler Miksa 51 éves, izr. vallású, nős, sikabonyi születésű, székesfehérvári lakos, korcsmárost ürmösbornak eladásra engedély nélkül való készítése miatt az 1924. évi IX. t.-c. 42. § 1. pontjába ütköző kihágás miatt 50 pengő pénz- büntetésre ítélte és 14-40 pengő eljárási költség megtérítésére kötelezte. Elrendelte továbbá az ítélet kivonatának a „Vendéglősök Lapja“ és a „Függetlenségiben terhelt költségére egy ízben Való közzétételét. Székesfehérvár, 1936. évi március hó 29-én. Dr. vitéz Kolozsváry Andor m. kir. rendőrkapitány, rendőri büntetőbíró. Á m, kir. rendőrség budapesti főkapitánysága, Eli. kor. kapitányság. ítéletkivonat. Haussier Károly budapesti, 43 éves, nős, üzletvezetőt (lakik: III., Szépvölgyiét 50. szám), mert 1935. évi szeptember hó 12*én túl* kénezettmustothozott forgalomba, 6 (azaz Hat) pengő pénzbüntetésre ítélte a III. kér. kapitányság. Budapest, 1936. április 6. (P. H.) Előfizetőinkhez azzal a kéréssel fordulunk, hogy az előfizetési díjakat kiadóhivatalunkba beküldeni szíveskedjenek. Főszerkesztő: DR. KISS ISTVÁN. Felelős szerkesztő, kiadó és laptulajdonos Dr. KISS ISTVÁNNÉ. „Pátria” Irodalmi Vállalat és Nyomdai R^T. Budapest, IX., Üllői.út 25. szám (Köztelek) — 361481 Felelős vezető: Magyary I s t v i o . k
