Vendéglősök Lapja, 1935 (51. évfolyam, 1-24. szám)
1935-06-05 / 11-12. szám
51. ÉVFOLYAM 11—1». SZÁM 1035. JUA11JS 5 VENDÉGLŐSÖK LAPJA (TENDÉCíLO-, SZÁLLÓ’, KÁVÉSIPARI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta 5-én. Előfizetési díj félévre H pengő, egész évre 12 pengrő Hirdetési díj szövegoldalon 50 filler, hirdetési oldalon 40 fillér liasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA: IHÁSZ GTŐKGT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, EX., YIOLA-ÜTCA 3. SZÁM Telefonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS OltÁK: DÉLELŐTT ÍO 6 It Á T I« 1 ŐKÁIO. vw A pengő ért ékéről beszéltek a képviselőházban a költségvetés mostani tárgyalása során. E kérdés bennünket, vendéglősöket, szállodásokat, kávésokat és korcsmárosokat is éppen úgy érint, mint a magyar közgazdasági élet bármely más ágát. Mint üzletemberek kijelentjük, hogy mi ismerjük igazán a pengő értékének a jelentőségét. Mi tudjuk, hogy milyen fontos gazdasági szempontból a pengő értékének a szilárdsága ! Azt is tudjuk, hogy az utóbbi időben megindult gazdasági javulás csakis annak köszönhető, hogy a pengő vásárló értékét a kormány fenntartotta. Éppen ezért sajnálattal tapasztaltuk, hogy a képviselőházban akadt olyan képviselő, aki a pengő devalvációja mellett foglalt állást és külföldi példák felsorolásával igyekezett azon, hogy a devalváció szükségességét bizonyítsa. Szerencsére a képviselőház pénzügyi szakértő tagjai a ház túlnyomó többségének a helyeslése mellett hamarosan beigazolták, hogy a devalváció nálunk gazdasági életünk teljes tönkretételét eredményezné ! A külföldre való hivatkozás pedig nem helytálló, mert a mi gazdasági viszonyaink lényegesen más körülmények között alakultak ki, mint Amerikában, Angliában vagy Csehországban. Mi az aranyalapot nem hagyhatjuk el. Nem felejthetjük el, hogy a háború utáni koronánk devalvációja mennyi csapást mért hazánk gazdasági életére és hogy annak nyomait még most is fájdalmasan érezzük ! A vendéglátó ipar a pengő értékének a szilárdságában látja a további gazdasági javulás lehetőségét. Ezért elismeréssel veszi tudomásul az állami költségvetésnek azt a vezérfonalát, amely legelsősorban a pengő belső vásárlóerejének minden körülmények között való fenntartását célozza. Nem mulaszthatjuk el azonban annak' hangoztatását, hogy a pengő vásárló erejének fenntartása mellett a hitelkamatláb leszállítását kívánjuk ! A kamatláb mérséklése igen sokat lendítene nemcsak a gazdaadósságok rendezésében, hanem az iparon is, mert előmozdítaná a vállalkozási kedvet. A vendéglátó ipar tehát nemcsak a pengő A szerzői jogdíjakról gyakran esik mostanában szó iparunk, a vendéglátó ipar, valamint az írók és zeneszerzők köreiben. Ugyanis híre ment, hogy a szövegírók és zeneszerzők legutóbbi közgyűlésén az egyik szerző kifogásolta, hogy nálunk a külföldi viszonyokhoz mérten a vendéglősök és kávésok igen csekély jogdíjat fizetnek az üzleteikben előadott zeneművek után. A jogdíjak felemelését javasolta. Indítványát azzal indokolta, hogy a közszükségleti cikkek áraival nincs arányban az eddig fizetett csekély jogdíj, pedig a szerző éppen úgy él a szerzeményeinek nyilvános előadásából és terjesztéséből, mint az iparos és kereskedő az ő üzletéből. Egy másik szerző pedig a többi között különösen feltűnőnek találta, hogy Ausztriában jelentékenyen több jogdíj jut a szerzőknek. E felszólalásokra az elnöklő Huszka Jenő dr. min. tanácsos, közismert zeneszerző —■ a közgyűlés túlnyomó többségének helyeslése mellett — megállapította, hogy a mai viszonyok között a vendéglős és kávés ipart újabb terhekkel nem sújthatják, mert a mostani csekély jogdíjak beszedése s sok nehézséggel jár. Hogy Ausztriában a szerzők jóval több jogdíjat kapnak, egyedül csak annak a következménye, hogy ott sok kiváló zeneszerző él, akiknek művei Németországban igen elterjedtek és Németországból folyik be a nagyösszegű jogdíj. Mi iparosok, akik tisztes munkánkból élünk, megértjük, ha más- szintén azon igyekszik, hogy munkájának értékét —• legyen az akár dal- vagy zeneszerzői munka eredménye —• minél jobban hasznosíthassa. Mi vendéglősök, szállodások, kávésok és korcsmárosok azt is tudjuk, hogy a szerző nemcsak a közművelődést szolgálja, hanem mű- í veinek nyilvános előadása éttermeink közönségét szórakoztatja, azokat vidítja. Az is tény, hogy a jó zene sok vendéget vonz üzletünkbe. Azonban igen sok közterhet viselünk ! Az ipartestület és a szaksajtó állandóan ezek enyhítése érdekében küzd. Mint komoly és gondolkodó iparosok soha se bújtunk ki a közterhek viselése alól. Annak mindenkor eleget tettünk ! Csupán a méltányos és teherbíróképességeinknek megfelelő közterhek kirovását szorgalmazzuk ! A zenélési jogdíjakat ugyancsak pontosan kell fizetnünk, mert erre nemcsak a törvény kötelez bennünket, hanem az igazságérzetünk is. Ugyanis nem akarhatjuk, hogy a magyar kultúra napszámosai, a nemzeti szellem apostolai, a kultúra terjesztői : a szövegírók és zeneszerzők megélhetése műveikl előadása után kellően ne biztosíttassák ! E jogdíjak kirovásánál egyedüli kívánságunk, hogy azok nagysága üzletünk jövedelmezőségével arányban legyen ! A budapesti vendéglősiparnak és a Magyar Szövegírók, Zeneszerzők és Zeneműkiadók Szövetkezetének a vendéglői zenejogdíjak fizetési módozatairól való mostani tárgyalása is — Huszka Jenő dr. elnök körültekintő és szociális érzésű közreműködésével — előreláthatólag közmegnyugvást keltőén intéződik el. iiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiimiiMiiiiiiiiii) A korcsmáros a saját hordóit értékesítheti. Egy konkrét esetből kifolyólag a kereskedelemügyi miniszter most elvi jelentőségű döntésében megállapítja, hogy a korcsmáros csak a saját használt hordóit értékesítheti, azonban nem jogosult korcsmáros iparra szóló iparengedélye alapján hordókereskedést folytatni, vagyis használt hordókat venni és eladni. Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedés Telefoni 48*4-62 Budapest-Kőbánya, Előd ucca 8. szám. Aiapíttatott i869. évben. Az 1922. évi országos szőlő-és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi tájborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. “^ií^SfrnTífíTrí. foglal állást, hanem epe- kedve várja a hitelkamat mérséklését is, mert ettől várja üzemeinek a fellendülését ! Iparunk elérkezettnek látja a közel jövőben azt az időpontot, amikor a magángazdaságok érdekében a kölcsön kamatleszállítása égetően szükségessé válik és az be is következik !
