Vendéglősök Lapja, 1933 (49. évfolyam, 1-23. szám)
1933-06-05 / 10-11. szám
\\V\I\. ÉVFOLYAM 10—11. SZÁM 1033. JÚNIUS 5 (VEXDÉOLŐ-, SZÁLLÓ', KÁVÉSIPABI ÉS KÖZGAZDASÁCil SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre lO pengő Hirdetési díj sző v eg old a 1 on 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA IHÁSZ «YÖRCíY Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA-UTCA 3. SZÁM Teletonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ÓRÁTÓL DÉLUTÁN 1 ÓRÁI« Ezerkétszáz új borkimérésre adtak ki engedélyt legutóbb, aránylag igen rövid idő alatt — mondja á hivatalos jelentés. Valamennyi új kimérést termelők és kizárólag termelők kapták, akik tehát a saját termésű boraikat fogják árulni az engedélyezett helyiségekben ! Minden tiszteletünk és megbecsülésünk az úgynevezett bortermelőké. Hiszen a mi táborunkban is rengetegen vannak, akik a saját termésű boraikat árulják, akik szőlők tulajdonosai és éppen az a specialitásuk, hogy ezekkel a saját termelésű borokkal szerezték meg maguknak egy tűzön-vízen át kitartó borfogyasztó közönséget. De ezerkétszáz új engedély kiadása akkor, amikor a hivatásos bormérők mindent elkövetnek a saját soraik apasztása érdekében, mert hiszen így sem tudnak megélni, — talán mégis több a soknál ! Valamennyien érezzük, hogy a konkur- rencia most már nem a túlnagy haszon valamelyes csökkentésére megy, amikor az egyik kimérő a másiknak a közönségére pályázik. Túlnagy haszon ez már régen ismeretlen fogalom a kimérés táborában, legfeljebb arról lehet szó, hogy nem fizet rá valamelyik üzlet vagy éppen hogy szűkös megélhetése marad tengernyi munkája és életet érő kockázata után ! A szakemberek között szükséges és amúgy is kifejlett tisztes konkurrencia a mai időkben mindenkép vérre megy, a napi kenyérért és betévő falatért a család számára. A haszonból nem lehet semmit sem lefaragni ! De lehet az igényeket tovább szűkíteni a napi egy tál ételig, a szalonnáig, zsíros kenyérig. Nincs értelme, hogy hamis szégyenkezésből tovább is titkolózzunk. A mezítelen megélhetésről van szó, arról, hogy kockázatos és fáradtságos üzlete mellett ne halljon éhen a kimérő. Hivatalos és nem hivatalos érdekképviseleteink a legkétségbeesettebb harcot folytatják a létszámapasztásért. Minden kihalás kell, hogy újabb, gyenge kenyér- lehetőséget jelentsen a túlzsúfolt helyeken a legközelebbi szomszédok számára ! Napnap után olvassuk a hivatalos közléseket, hogy a kormány kihalásra ítélte ezeket és ezeket a kimérő helyeket, hogy oda többet nem ad kimérésre engedélyt. A létszámapasz- tás tehát nagyon szépen folyik. Közöttünk ! De a kontárok mesterséges termelése ? Hivatalos, rosszul tájékoztatott helyről való istápolása ? Az még szebben, amint a hivatalos adatok mutatják ! Mert mi hasznunk van nekünk és a köznek, ha egy, két, vagy tíz-húsz korcsmát, vendéglőt, kimérést megszüntet a kormányzat, amikor az engedélyes meghal, vagy visszaadja az engedélyét ? Hiszen a tíz, húsz megszűnt szakmabeli, szakértő üzem helyett ezerkétszáz kontár szabadult a nyakunkba hatósági segédlettel, a szőlőtermelés érdekeinek rosszul felfogott képviseletében ! A megdöbbentő adathoz kétségkívül lesz egy-két szava az érdekképviseleteinknek még, de bizonyos, hogy későn. A kiadott engedélyeket nem fogják már visszavonni, a kimérés vígan folyik és senki sem törődik majd vele, hogy a szakmabeli, sokkal jobban megterhelt és ellenőrzött üzemek közül mennyi megy tönkre a kontárokkal való reménytelen küzdelemben. Hiszen ezeknek nincsen veszteni valójuk ! Az aztán más kérdés, hogy az államkassza mennyire fogja megérezni, ha a szakmabeli, biztos és jó adófizető üzemek helyett az úgynevezett termelői kimérések vékonyka adója és ezer ürüggyel engedményezett illetékecskéje becsepeg az addigi pompásan eresztő forrást pótolni. Kétségkívül jól járnak a szőlőtermelők és nem is hibáztathatjuk őket a dolog miatt, ők ügyesen kihasználják a feléjök forduló lehetőségeket. És ez elemi kötelessége minden embernek a maga és a családja iránt. De mindenki más rosszul jár az országban miattuk. A be nem folyó adó- és illetékjövedelmeket más adók formájában mégis csak meg kell fizetnie a nagyközönségnek, amely talán naiv módon örült a kevésbbé ellenőrizett, gyengébb és olcsóbb boroknak, kezdetlegesebb viszonyoknak egy darabig. Mi, szakmabeliek, bizonyos, hogy a legrosszabbul járunk. Hiszen a mi pénzünk, munkánk elvesz, legszebb munkaéveink hiábavalók, amíg a gazdasági kialakulás meg nem mutatja ezeknek a kontárüzemeknek az életképtelenségét és káros voltát ! Sajnos, tudjuk a végső kialakulást is. Az ezerkétszáz termelő-kimérőbői nyolcszáz elkallódik majd, amikorra a végső leszámolásra kerül a sor. De négyszáz megmarad, még pedig nem termelőnek, hanem korcsmáros- nak, vagy vendéglősnek, amennyire a szakmát elsajátítania sikerül majd a kontárkodás évei alatt. Rendben van, ők is szakmabeliek, lesznek akkorra, ez igaz, szavunk sem lehet majd ellenük, ha közénk keverednek. De addig ? ! Valljuk be, kicsit keserves és kínos lesz a küzdelem ellenök, elvesznek a legipar- kodóbb, igazán szakmát értő embereink, hiszen tudjuk, hogy nem a legrosszabb erők selejteződnek ki a gazdasági harcban. Ezek helyett és a közvetlen kimérő utódok helyett majd ezt a négyszáz kontárt befogadni ? Egyetlen sületlen jelszó, a termelői érdekek tüzzel-vassal való megvédése érdekében ? Nagyon rossz csere lesz. Borzasztó, hogy teljességgel tehetetlenek vagyunk velők szemben ! Márton József termelő-vendéglős. Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykeresksdés Telefoni 48-4-62 Budapesft-KŐhánya, Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
