Vendéglősök Lapja, 1933 (49. évfolyam, 1-23. szám)

1933-08-05 / 14-15. szám

XXXX1X. ÉVFOLYAM 14—15. SZÁM 1033. AUGUSZTUS 5 r rr ■■ (YGNDÉGLŐ., SZÁLLÓ-, KAVÉSIPABI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Előfizetési díj félévre ÍO pengő Hirdetési díj szövegül dalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér liasábmilliméterenkint HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT 9 ÓRÁTÓL DÉLUTÁIt 1 ÓRÁIG ALAPÍTOTTA: IHÁSZ GTÖKGT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: Automata 32—2—81 Ipari sérelmek. A Budapesti Szállodások és Vendéglősök Ipar- testiilete július hó 10-én tartott gyűlésén nagy érdeklődéssel tárgyalta az iparának súlyossérelmeit, Malosik Ferenc elnöklete mellett. A szállodai ipar és idegenforgalmi hibákat Németh Aladár ismertette a legutóbbi svájci tanulmányútja alapján. Javasolta a Magyar Szállodaipari Hitel- intézet mielőbbi felállítását, hogy segítsenek a halódó, de ma még megmenthető és segítésre érdemes iparostársakon. A termelői bormérésekről és borcsempészésről Babitz Gyula beszélt, míg Vajda Andor azokat a károkat sorolta fel, amiket a hatósági és magán- kifőzők versenye okoz. Gundel Károly nagyszabású beszédben tájékoz­tatta a hallgatóságot a szállodai és vendéglői ipar valamennyi sérelméről. E sérelmeket három okra vezette vissza. Első ok az, hogy amikor az iparnak tartalékokat kellett volna gyűjtenie, az Országos Árvizsgáló Bizottság szabályozta az árakat és azóta a legkülönfélébb adóval terhelik azt. Másik ok a fogyasztóközönség megcsappanása és a harmadik ok a legitim és az illegitim verseny. Ismertette még Gundel az adózás, az OTI, a MÁBI és az üzletbér terheit. Gundel Károly azzal fejezte be beszédét, hogy nekünk nem a jelen fáj, mert mi úgy ahogy meg­élünk, és úgy érezzük, hogy mi is részesei vagyunk annak, ami a mai helyzethez vezetett, csak azért, mert kortársak vagyunk. Nekünk a magyar jövő fáj, a magyar fiatalság érdekében kérünk, esdekelünk segítségért. Felszólaltak még Stein Sándor dr., aki a villany túlmagas tarifájáról beszélt és Dénes Márton, aki a jelenlevő hatósági kiküldötteket kérte, hogy az elhangzott panaszokat őszintén és jóakarattal referálják el illetékes helyen. Majd a gyűlés egyhangúan fogadta el a következő határozati javaslatokat: Kérik a kereskedelemügyi miniszter úrtól: 1. Fontos idegenforgalmi érdekből a „Szálloda“ és „Hotel“ megjelölés védelmét. Találkahelyek szállóknak vagy hoteleknek ne legyenek nevezhetők. „Nagyszálló“ vagy „Grand Hotel“ megjelölést a fővárosban 100 szobán, vidéken 60 szobán felül rendelkező szállók használhassák. Penzió legalább három napra és félellátással fogadhasson vendéget. Az ipartörvény 45. szakaszában meghatározott munkaegyesítés elve a „készítményekről“ kiterjesz­tendő a „szolgáltatásokra“ is, hogy ekként a szálloda- ipar fejlődési lehetősége zaklatásmentesen bizto­síttassák. 1. Az iparfejlesztési törvényben] nyert föl­hatalmazás alapján tiltsa meg, hogy az állami, a városi és más hatóságok szálló- és étkezőüzemet — kivévén a népszállókat és az ínségkonyhákat — fönntarthassanak, a meglevőket pedig törvényes fölhatalmazással élve, még az év folyamán sziin- tettesse meg. 2. Minden olyan ipari tevékenység, amelynek nyilvános étkeztetés a célja — képesítéshez kötendő, azaz csak képesített egyén tarthasson fönt nyilvános étkezőüzemet. 3. A nyilvános étkező üzemek száma Budapesten az illetékes hatóságok és ipartestületek, vidéken az általános ipartestület szállodás-, vendéglős-szak­osztálya (ipartársulata) a helyi hatóságokkal egyet­értőén, közösen állapíttassák meg. 4. Egy éven belül minden nyilvános étkező üzem tulajdonosa képesítését igazolni tartozik és azt is, hogy étkező üzeme a hatóságok által a vendéglőkre nézve megállapított föltételeknek megfelel. Ameny- nyiben mindennek egy éven belül meg nem felelne, az a nyilvános étkezőüzem hatóságilag bezárandó. Akinek e rendelkezés életbeléptekor már hat éve „kifőző“ üzlete volt, az képesítettnek nyilvánítandó. 5. Szüntesse meg jól felfogott termelői érdekből a bornak 25 literenként való díjtalan vasúti szállí- hatását, mert ezzel a visszaéléssel a városok bevételeit csökkentik és a bornak árát törik le. (Mielőtt határozati javaslatunk a pénzügyminisz­ter urat érdeklő pontjait felsorolnánk, megemlítjük, hogy az adó- és egyéb közterheink méltányos rendezése tárgyában a pénzügyminiszter úr fel­hívására a vonatkozó adatok összegyűjtése folya­matban van s így ezeket csak az adatok feldolgozása után fogjuk felterjeszteni.) Kérik a pénzügyminiszter úrtól: 1. A taggyűlés mindenekelőtt a korlátlan és a korlátolt italmérési megkülönböztetést fennhagyan- dónak tartja s a dolgok természete szerint főképen a főétkezés céljait szolgáló vendéglő üzleteket a korlátlan, a közbeeső kisebb, reggeli, uzsonna és vacsora utáni étkezések lehetőségeit nyújtó kávé­házakat a korlátolt italmérés illesse. A kisebb igénye­ket kielégítő étkező üzemek (kifőzök) csak mint alkoholmentes étkezőhelyiségek működhetnek. Ezek mellett fennmaradhatnak a csak italt árúsító bor-, sör- (pálinka-) mérések. Kérik, hogy a termelői borkimérések eddig szokásos engedélyezését vegyék revízió alá és azt a több évszázados gyakor­latnak megfelelően a következőképen rendezzék : 1. A bortermelő igazoltan saját termésű borát csak személyesen, avagy szakember útján mérhesse, természetesen a hivatásos italmérőkkel egyenlő feltételek alatt. 2. Az a termelő, aki saját borát kimérni akarja, az illetékes helyi hatóságnál igazoltatni tartozik terme­lésének mennyiségét, amely igazolás a bormérő helyiségben kifüggesztendő, továbbá mindazokon a helyeken, ahol borát méri, az egész termelésről tar­tozzék elszámolni, hogy abban az esetben, ha borát több helyen méri, a saját termésű bormennyiség kimérése ellenőrizhető legyen. 3. Általában a termelők boraikat ősztől tavaszig, vagy mint régen, Szent Mihálytól Szent Györgyig mérhessék, azontúl csak hivatásos italmérő mér­hessen bort. 4. Nagytermelő bort kicsinyben ne mérhessen, csupán termelőhelyén, pincegazdaságban adhasson ú. n. kóstolót. Ugyancsak a pinceszövetkezetek, melyek voltaképen kereskedelmi vállalkozások, bort kicsiben ne mérhessenek. 5. Ezekkel az intézkedésekkel nem a szőlősgazda mérésének megakadályozására törekszünk, csupán a termelő bormérések köpenyege alatt űzött vissza­éléseknek megszüntetését akarjuk elérni. Ez éppúgy érdeke a termelőknek, az italmérőknek és főképen a magyar bornak. Kérik a földmívelésügyi miniszter úrtól: 1. hogy a bortörvénynek a vendéglősöket érintő rendelkezéseit módosítsa, mert azoknak végre­hajtása fölöslegesen zaklatja őket. 2. Támogassa a városi kormányzatokat abban a törekvésükben, amellyel a borcsempészést akarják megakadályozni, mert ezzel a borcsempészéssel csak a bor árát törik le, amivel tulajdonképen a bortermelőnek okoznak kárt. Kérik a külügyminiszter úrtól: 1. Az idegenforgalmunk kifejlődését akadá­lyozó vízumkényszer megszüntetését. 2. A vízum ellen eddig fölhozott érveinket nem ismételjük meg, hiszen azokat soha meg nem cáfol­Popper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedés Telefoni 48-4-62 Budapest-Kőbánya? Előd ucca 8. szám. Alapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő-és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.

Next

/
Thumbnails
Contents