Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)

1932-06-05 / 11. szám

VVXXVIII. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 1033. .IÍMI S 5 r rr n (VENDÉGLŐ', SZÁLLÓ-, KÁVÉSIPARI ÉS KÖZOAZDASÍC}! SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-án Elő fizetési díj félévre I« pengő Hirdetési díj szövegoldalon 50 filler, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmilliméterenkint ALAPÍTOTTA : IHÁSZ «¥OBGT Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX., VIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefonszám: Automata 32—2—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O ŐltÁTÓL DÉLITÁA 3 ÓRÁIG Huszonhét társasutazás egy-két nap alatt Bécsből Budapestre, ez igazán olyan teljesít­mény, amellyel nagyon meg lehet elé­gedve a magyar szállodás-, vendéglős- és kávésszakma és a kereskedelem. Több ezer ember a régi császárvárosból, mind arra szánva, hogy nem fog garasos­kodni, hanem a régi híres, cigányzenés és csodálatos külsejű magyar fővárost alaposan megismeri. Ha nem is kell osztanunk azt a szívesen kolportált véle­ményt, hogy ezt a nagy idegenforgalmat kizárólag a magyar idegenforgalmi iroda bécsi kirendeltségének köszönhetjük, az az egy bizonyos, hogy ennek az irodának nagy érdemei vannak benne. Hiszen e társasutazások nemcsak Budapest felé, hanem a német határon át is megtalál­ták volna a meglátogatásra alkalmas várost, tehát okvetlen kell valami jelen­tős részt adnunk a bécsi irodának a tömegek Budapest felé való indításában. Végre megindult komoly formában az a működés, amelynek a célja Budapest­nek és az ország jelentősebb helyeinek a bevonása az európai idegenforgalomba. • Igaz, hogy ezek a társasutazások csak cseppek a tengerből, de az igazi szak­ember mégis meglátja bennük a szebb jövőt. A Budapesten volt vendégek mindegyike többé-kevésbbé lelkes pro­pagálója annak, hogy a magyar városok és vidékek igen is érdemesek a megláto­gatásra, ez régi tapasztalata a vendéglő­söknek és szállodásoknak. Még azok is tele vannak a látottak szépségeinek és jóságainak a földícsérésével, akik talán jogos bosszúsággal gondolhatnának vissza az itt töltött órákra. Mert hiszen magunkról tudjuk, hogy mindent el­követtünk a meglátogatott idegen váro­sok agyondícsérésére mindenkor, már csak azért is, hogy pukkadjon a hallga­tóság. És ennek az önkéntes és áradó propagandának sokkal nagyobb és szug- gesztívebb ereje van, mint a legnagy­szerűbb plakáterdőnek. Éppen ebből az okból nem keil azt sem nagyon a szívünkre vennünk, hogy ezekből az idegenekből nem sok töltött több napot Budapesten annál, amennyire engedélyt adott neki a társasutazása. Nem ezeknek a társasutazó idegeneknek a költeke­zése és ittmaradása fontos nekünk, hanem azoknak a költőkedve és a hosszabb itt tartózkodása, akik társasutazásoktól függetlenül a maguk kedvéért és a maguk tetszése szerint utazgatva tévedtek és jönnek majd Budapestre ezeknek a társasutazóknak a reklámhíreire. Ilyen szempontból megítélve igenis örülnünk kell minden itt megforduló idegennek, még akkor is, ha nem is tölt itt semmi éjszakát és nem költ az éttermeinkben és mulatóinkban! Nekünk előbb meg kell fognunk a reklámot és a reklámalkalmat! Most még csak ott tartunk, de nagyon nagyot tévedne az, aki azt hinné, hogy ez még a kezdet kezdete. Dehogy. Ez már a közepe a dolognak és sokkal több, mintha megfordítva történne, ha előbb a magános utazgatok jönnének el ide és csak utánuk következnének a társasutazgatások ! Örömmel regisztráljuk az idegenforgalminak ezt a sikerét, ahogy nem egyszer szóvátettük a siker­telenségét is. Hiszen végre is, az eredmény mutatja a legjobban, hogy teljesen vége már a bürokrata vezetésnek odabent, felülkerekedett a kereskedelmi és ipari szellem, az egyetlen, amely tartós ered­ményekre képesíti a legszebben elgondolt hasonló vállalkozásokat és intézményeket is! Ha aztán majd ott fogunk tartani, hogy az ilyen sikerek nem egyes személyeknek a személyi eredményei lesznek, hanem magának az egész intézménynek a tervszerű és személytelen produkciói, akkor már megnyugod­hatunk a jövőre is. Bízhatunk abban, hogy az Idegenforgalmi soha nem lesz többé hivatal, hanem mindig: iroda Budapestnek és a magyar vidéknek a propagálására. Főnökök és címek nélkül, de annál inkább tele a kereskedelmi élelmességnek és az ötleteknek az embereivel, akiknek nem a fizetés és a nyugdíj lesz a gondjuk, hanem az eredmény és az azt követő jogos elismerés ! A magyar vidék természetesen szintén nem lehet a mostohája az egész országra kiterjedő idegenfor­galmi akciónak! Úgy tudjuk, ez irányban is vannak már némely eredmények, különösen, amióta a magyar állami vasutak és a hajósvállalatok az autobuszintézményekkel karöltve a segítségére siet­nek ezeknek az akcióknak. A 'filléres gyorsokon kívül is megtalálták már a lehetőségeket, hogy az ország egyre lassabbodó népforgalmát élénkebb vérkeringésbe tereljék, hiszen volt idő, amikor az egész magyar vidék megismerése szinte becsületbeli feladata volt mindenkinek idehaza is. Lehet, hogy most már ezekre nincsen lehetőség és az idők nem olyanok, de az ismeretlen magyar területek látoga­tása minden üzletileg mozgékony és tervekben agilis embernek elképzelhetetlen hasznokkal jár ma is, jobban, mint valaha! Ki tudja, minő gazdasági alkalmakat szalaszt el az iparos, vagy kereskedő, aki megbújik a maga kis falujában, vagy város­kájában és nem mozdul ki onnan az egész életén keresztül. Nemcsak a mi szakmáinknak hasznos az utazgatás és a végighaladás az egész magyar vidéken, hanem magának a közönségnek is és pedig annak elsősorban. Ami azután a szakmáinkat illeti, azok megteszik majd a forgalommal szemben a kötelességüket. A lehetőségig olcsón a legtöbbet adni, — ez volt nálunk mindig a jelszó és ez lesz ezentúl is. És reméljük, kevesebb szaktársunk bukik majd ebbe bele ezután, mint tette a forgalmatlan, meddő esztendőkben! P. K., fogadós. Félnek a borkészletektől a szakmáink. Bortermelői és kereskedői körökben nagy feltűnést keltett, hogy a magyar vendéglős-, korcsmáros- és kávés­szakma hirtelen megszüntette a raktári készletek számára való borvásárlásait és csak annak a meny- nyiségnek a biztosítására törekszik, amely elég lesz neki erre az esztendőre. Pedig a dolog előrelátható volt, amikor Korányi pénzügyminiszter az 50%-kal csökkentett borfogyasztási adóról tett ígéretet 1933 januárra. Ki fog most az akkori viszonyokkal számolva kalkulálni és befektetni ? így ! Hiszen, amint nagyon is tudjuk, még a miniszteri ígéretek beváltásának a lehetősége sem biztos a mai állapotok között. Olyan messze a megígért határidő, hogy annak egyelőre csak a hátrányos következményeit láthatják a termelők és a továbbadok egyaránt. Viszont semmit sem tud a vendéglős-, korcsmáros- és kimérőszakma arról, hogy a borfogyasztási adó­val kapcsolatban az italmérési illetéknek az együttes lerovását is szabályozták és lehetővé tették volna. Ezért még külön kell küzdenünk, úgy látszik! Popper Mór és Lipút r.-t., bornagykereskedés Telefon a József 359-78 Budapest-Kőbánya^ Előd UCCa 8. szám. Atapíttatoit 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot. STATIST VíKaI IIIVATAj J*OZV VVTARa

Next

/
Thumbnails
Contents