Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1932-04-05 / 7. szám
VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1033. április 5. képviseletek felelős vezetőségétől, hogy csillapítani fogja a nagy tábor rohamát a jogforradalmi programmok felé, hiszen tisztában lehetnek azzal, hogy a hirhe- dett gyöngyösi pontok ezt jelentenék, szerződések széttépésével pusztán kísérletezési célokért! n. Tabódi András vendéglős. Havonta lehet fizetni az üzletbéreket. A kormány megengedte, hogy a lakások, üzletek, műhelyek és irodák bérét ezentúl havi részletekben lehessen fizetni. A bérösszeget akkor is lehet havi részletekben fizetni, ha a rendelet életbelépése előtt létrejött bérleti szerződés máskép rendelkezik. A részlet- fizetési kedvezmény nem terjed ki a bérösszegen felül járó mellékszolgáltatások (például fűtési járulék, liftpénz, házmesterpénz) fizetésére. Részletfizetés esetében a hátralékos részletek után átmenetileg 1932. évi február 1-től április 30-ig terjedő bérnegyedre havonta félszázalék kamatot kell fizetni. Ezt a kamatot a bérnegyed második hónapjára eső részlet után a bérnegyed második hónapjában, a harmadik hónapra eső részlet után pedig a bérnegyed harmadik hónapjában, illetőleg a hónapra járó bérrészlettel egyidejűleg kell fizetni. A hatályban levő jogszabályok alapján már élvezett részlet- fizetési kedvezmények után járó kamatfizetési kötelezettséget ez a rendelkezés nem érinti, viszont az egész bérnegyedre már kifizetett bért visszakövetelni nem lehet. Appartement-hotellá alakul át a budapesti szállodák egy része. Súlyos válság a szállodaiparban. A budapesti szállodaipar válságának okai köztudomásúak. Az elmúlt év szeptemberében bekövetkezett korlátozások az elért eredményeket teljesen megsemmisítették és a Budapestre irányuló idegen forgalmat megbénították. A szállodaipar válságát azonban tulajdonképen nemcsak az elmaradt külföldi forgalom idézte elő, hanem’ a belföldi forgalmunk nagymérvű csökkenése is. A budapesti szállodák bel- és külföldi forgalomra vannak berendezve. A belföldi forgalom annyira lecsökkent, hogy két budapesti nagyszálló is le tudná bonyolítani. A főváros idegenforgalmának szerencséje, hogy a belföldi forgalom főleg télre, tavaszra és őszre esik, amikor az idegenforgalmunk minimális. Nyáron viszont késő őszig, amikor az idegenforgalom csúcspontját éri el, teljesen szünetel a fővárosba irányuló belföldi forgalom. Ez azt jelenti, hogy a nyári időszakban a főváros a vidéknek egyáltalán nem tartózkodó helye. Ezt annak tulajdoníthatjuk, hogy Budapest agrárállam fővárosa. Budapest bel- és külföldi idegenforgalmát az ipari, kereskedelmi, közigazgatási, kulturális és turistaforgalom táplálja. Hogy az ipari és kereskedelmi forgalom milyen nagy szerepet játszik a főváros idegenforgalmában, azt legjobban megítélhetjük a vasúton, hajón ideérkezett árúforgalomból. Az elmúlt évben közel 600.000 vagon árú érkezett Budapestre és közel 150.000 vagon árút szállítottak innen el. Ezt a rengeteg árút valakinek el kellett adni, az innen elszállított árúkat valakinek meg kellett venni. Ez viszont kereskedelmi személy- forgalmat idézett elő. Az 1931. évi árúforgalom az 1930. évhez képest 9-96%-kal csökkent, ezzel szemben az utascsökkenés tizenöt százalékos esést mutat. Mert 1930-ban 241.456 érkezés volt Budapestre, míg 1931-ben csak 202.891. Az itt tartózkodásnál az éjjelezési számarányt véve figyelembe, 1930- ban 640.728 volt az éjjelezések száma, míg 1931- ben 540.791 éjjelt töltöttek Budapesten az idegenek, ami szintén 15%-os esésnek felel meg. A szállodaipar a gazdasági élet romlását 60%-kal erősebben érezte meg, mint a kereskedelmi és ipari élet. A tranzitóforgalomnak is nagy a jelentősége az eladás és vételüzletek lebonyolításánál idegenforgalmunkban, amennyiben a Balkánnak nyugattal való kapcsolata Budapesten keresztül is lebonyolódik. Hogy csak egy példát említsünk, Németország több mint 600 millió értékű =árút ad el Magyar- országon keresztül a Balkánnak s így kétségtelen, hogy ez a mi idegenforgalmunkat is táplálja. Hogy a szállodáknak — a jelenlegi rossz viszonyok közt is — van fejlődési lehetőségük, azt bizonyítja az a tény is, hogy Magyarországon minden Budapest felé centralizálódik. A közigazgatás, az ipar, a kereskedelem, közlekedés, közművelődés, a bíróságok, minisztériumok, iskolák és a kórházak mindezen a téren a legnagyobb vonzóerőt gyakorolják. Ezek azok a tényezők, amelyek a főváros idegenforgalmát táplálják. Az idegenforgalom döntő jelleget a tartózkodási tartam, az eltöltött éjjelek száma fejezi ki. Ez a belföldi forgalomban 1926—27—28. években havi 28—36.000 éjjel között váltakozik. A csúcs- és mélypontok közötti különbség tehát körülbelül 20%. 1929-ben a csúcs- és mélypont havi 24—31 ezer éjjel között, 1930-ban 19—28 ezer éjjel között, 1931-ben 19—25 ezer éjjel között váltakozott az itt töltött éjjelek száma. Ugyanilyen jellegű az utódállamok idegenforgalmi ritmusa is. Az osztrák idegenforgalom teljesen kereskedelmi jellegű s így Ausztria idegenforgalmi szempontból nem sokat biztosít nekünk. A vegyes kereskedelmi, turista- és tranzitó- forgalomban elsősorban Németország jön számításba, ahonnan már meglehetősen szép idegen- forgalmunk van, amit a tartózkodási éjjelek ritmusa is kifejez. Amennyiben a forgalom nem egyenletes, így például a mélypont 1931 decemberében 1382 éjjel, a csúcspont viszont 7262 éjjelt tesz ki májusban. Az elmúlt évben 202.891 érkezés volt Budapestre, ebből 95.780-an csak egy napot töltöttek Budapesten, tehát az ideérkezetteknek körülbelül 50%-a csak egy napig tartózkodott Budapesten. Az itt töltött éjjelek száma 600.000 volt, amelynek körülbelül 15%-a turistaforgalomban volt. Tehát ebből is megállapíthatjuk, hogy nem elég az érkezések számát figyelemmel kísérni, hanem az idegen forgalomnál a tartózkodás, az itt eltöltött napok száma is fontos. Budapesten a háború óta új hotel nem létesült. De ez nem jelenti azt, hogy a szállodaiparnak nincs jövője. A mai állapotokban ugyan a meglévők is talán soknak bizonyulnak, de ez nem maradhat így örökké. A helyzet bizonyosan meg fog változni. A főváros egy fontos pontján például alig hogy befejezték a bontási munkálatokat, a szomszédos uccában máris hatalmas transzparens hirdeti az új penzió létesülését. Meg kell állapítanunk, hogy a szállodaiparnak ma már nemcsak az idegenforgalom a fontos, hanem a belföldi forgalom is. Ennek tulajdoníthatjuk, hogy a szállodák nagyrészben állandó lakás, „appartement-hotelek“ céljaira alakulnak majd át, amint azt a külföldi példákból is látjuk. Külföldön ma már nagyon is elterjedtek az appar- tement-hotelek, sőt divat lett a szállodában lakni. Egyrészt azért, mert a nyári dupla lakbért nem kell fizetni és ezzel az utazást segítik elő. Több kényelmet is tudnak nyújtani itt, mint a mai polgári háztartások és így félelmetes versenytársai lesznek az elavult bérkaszárnyáknak. Százezer vendéget veszítettek a budapesti kávésok. A Magyar Élelmiszerujság érdekes megállapítása szerint Budapest újabban a megszűnt kávéházak városa lett. A kávésipar visszafejlődésének nem egyedül a gazdasági válság az oka. Az egész élet, a társadalmi érintkezés megváltozása és egyéb problémák is hozzájárultak ahhoz, hogy a kávésipar ilyen dekadenciába jutott. A világháború magával sodorta azt a generációt, amelynek a kávéház még elsőrendű életszükséglete volt. Egyrésziik a harctéren maradt, akik pedig hazatértek, részben elszoktak a kávéháztól, a másik réteg pedig anyagi helyzete miatt nem tudja felkeresni régi, megszokott helyét. Az új generáció a sport és egyéb olyan kedvtelések szeretetében nőtt fel, amelyek elvonják a kávéházak látogatásától. Vidékről mind kevesebb publikum jár fel Budapestre és a megcsonkított ország kultúrközpontjai is elszakadtak, ahonnan ugyancsak nagy tömegek özönlöttek fel a fővárosba. A munkanélküliség rohamos növekedése ugyancsak tekintélyes tömegeket von el a kávéháztól. Ennyi csapást egyetlen szakma sem tudna elviselni. A budapesti kávéházak befogadóképessége negyvenezer ülőhely. Régebben ennél jelentősen több volt és a kávéházak naponta kétszer-háromszor teltek meg. Ami azt jelentette, hogy a kávéházak naponta a főváros közönségének tíz-tizenkét százalékát, körülbelül százezer vendéget láttak el. Ez a szám ma harmadrészére apadt. Igaz, hogy négyszáz kávéház helyett ma már alig kétszáz működik, de még ez a szám sem mutatja a valódi helyzetet, mert nemcsak a vendégek száma, de a fogyasztás mennyisége és értéke is a minimumra csökkent. Ha az egykori százezer vendég fogyasztása átlagosan napi hetven-nyolcvanezer pengő volt, akkor a mai maximálisan harmincezer vendég nem költ többet tizenöt-húszezer pengőnél. De talán még ez sem lenne katasztrofális, ha a kávésipar speciális jellege módot adna, hogy az üzemi költségeket a forgalom arányában csökkentsék. Sajnos, ezt az operációt, amelyet minden más iparágban el lehet végezni, a kávésipar nem bírja el. A kávéház egzisztenciájának egyik legfontosabb tényezője a megfelelő helyiség, amelyet változtatni nem lehet, lévén a kávéház helyhez kötött vállalkozás. Természetesen már csak emiatt a körülmény miatt is a kávéházak bérei jóval magasabbak az átlagosnál. Míg régen az üzletbér a kávéház bruttó bevételének tíz százaléka szokott lenni, ma ez megduplázódott, nem is szólva azokról az esetekről, amikor a lejárt szerződések megújítása alkalmával a háztulajdonos még magasabb bérösszeget köt ki. Igaz, hogy a kávésipartestület akciója egyes esetekben mérséklést eredményezett, ennek ellenére a kávéházak üzletbére a békebeli tíz százalékot messze túlhaladja. Hasonlóképeu vannak a rezsivel is. A kávéház világítását, fűtését nem lehet korlátozni s nem csökkennek egyéb kiadásaik sem. A hitel megszűnt, mindent készpénzzel kell fizetni a kis bevételből. Az újabban alakult vállalatok a rezsiköltség apasztásának elvén indulnak el. Kis helyiségben, kevés személyzettel, kis világítási és fűtési szükséglettel igyekeznek megélhetésüket biztosítani és így előnyösebb helyzetüknél fogva elviselhetetlen versenyt jelentenek a régi, patinás, nagy költséggel dolgozó vállalatokkal szemben. És a vendégért folytatott küzdelemben sokan teljesen szem elől tévesztik a reális számítást s az eladási árakat olyan alacsonyan szabják meg, amelyekkel ők maguk sem tudnak boldogulni, de amelyeket versenytársaik kénytelenek átvenni, egzisztenciájuk veszélyeztetés árán is. Ebben a küzdelemben sokan elhullanak. A kávésipar helyzete azonban az általános gazdasági helyzet függvénye. Ha az általános viszonyok javulnak, a kereskedelem és ipar talpraáll, a munkanélküliség apad és elviselhető reális adózási rendszer lép életbe, a magyar kávésipar is megtalálja újra a maga szerény megélhetési lehetőségeit. Nem minden f |T TT 'VT TT T T 11V ÜLI Gyártja: Gottlieb konzervgyár, Budapest, VII., Gizella út 24. ♦ Telefonszám: 967—02
