Vendéglősök Lapja, 1932 (48. évfolyam, 1-24. szám)
1932-04-05 / 7. szám
(VEWDÉCILŰ-, SZÁLLÓ-, KAVÉSIPARI ÉS KÖZGAZDASÁGI SZAKLAP) M. kir. postatakarékpénztár csekkszáma 45.255 Megjelenik havonta kétszer, 5-én és 20-;in Előfizetési díj félévre lO pengő Hirdetési díj szövegoldalon 50 fillér, hirdetési oldalon 40 fillér hasábmllliinéterenkint Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, IX-, VIOLA-UTCA 3. SZÁM Telefon szára: Automata 32—2—81 HIVATALOS ÓRÁK: DÉLELŐTT O 6 KÁTÓL, DÉHTÁ» 3 ÓKÁIO Hogyan gondolják tulajdonképen a termelői érdekeltségek érdekképviseletei és közületei ? Hogy a pénzügyi ellenőrzés és beleszólás lehetősége is elvesszen abba, hogy ki mér ki bort és minő alapon teszi ezt ebben az országban ? Hogy mindazokat a vekza- túrákat — szerintük —, amelyeket el kell tűrnie minden kontárnak addig, amíg végre el nem éri a legmegérdemeltebb büntetése, megszüntessék ellenük ? Hogy a termelői kiméréseknek minden szabad legyen ? Hogy az a rengeteg pénz, amelyet az államkasszának az italmérési engedélyekért, korcsma-, vendéglő- és kimérő hivatásos helyiségekért szakmáink kifizettek eddig a jobb jövő reményében, az mind egyszerre kárbavesszen egyetlen tollvonással, vagy egyetlen, igen furcsa jogérzékre valló, dilettáns szavazáson ? Szakmáink, amelyek adóikon és illetékeiken felül ezer módon áldoztak eddig az államkasszának és amelyek ugyancsak az alkalmazottak tízezreinek és a családtagokai is figyelembe véve : százezreit látják el kenyérrel, most egyszerre tönkrejussanak azért a szerencsétlen kísérletért, amelynek csak egyetlen célja lehet: bebizonyítani, hogy a termelő nem lehet és nem is lesz soha jó üzletember. Hogy ő csak egyben nem kontár : abban, hogy miképpen kell tönkretenni mindazt, amit évszázadok építettek ki kérlelhetetlen gazdasági törvények és szükségszerűségek alapján ! Hiszen a magasabbrenclű fejlődés, a munkamegosztás elve hozta létre és fejlesztette ki azt a láncot, amely a termelőtől a fogyasztóig juttat el szakszerű kezelésben minden árút, így a bort, sört, pálinkát is. Ez a szakszerűség pedig nemcsak azt jelenti, hogy valaki a bor termeléséhez és eltartásához értsen, mert azt elhisszük, hogy ezt a termelő is elsajátítja, vagy tudja. Hanem kell a gazdasági szakszerűség is, a keresletnek és kínálatnak a kiegyenlítését létrehozni állandó és csak igen kevéssé hullámzó biztos bázisokon. Még erre is képes lehet a termelő, még azt is engedélyezzük. De amikor már elérte ezt a fokot is, akkor már nem termelő többé, hanem korcsmáros, vendéglős vagy hivatásos bormérő, aki ellen nem lehet semmi kifogása a gazdasági életnek sem. A mi szakmáinkban is vannak ezerszámra olyan hivatásos szakemberek, akik maguk termelik azt a nyersanyagot, amelyet a kiméréseikben a fogyasztóhoz juttatnak. Saját boraikat, pálinkáikat mérik ki igen nagy sikerrel. Nyilvánvaló tehát, hogy nem azok ellen az újak ellen van kifogása szakmáinknak, akik megszerzett szakértelemmel bejönnének ezúton a mérők közé, hiszen a szakértelem magát a szakembert jellemzi. És kétségtelen, hogy ehhez nem kell diploma, ha meg is kívánják a kötelező formalitásokat, szakvizsgákat egyes szakmáink. De minden fogyasztónak és minden adófizető polgárnak az érdekében tiltakoznunk kell azok ellen az elvek ellen, amelyeknek a hangoztatása megdöbbentő nyíltsággal történt meg a bortermelők legutóbbi gyöngyösi országos nagygyűlésén. Majdnem a cinizmussal határos az a könnyűség, amellyel az ott termelt határozati javaslatok túltették magukat szerzett jogok megbecsülésén, az ország jogállami folytonosságába vetett kötelező hiten, ígéretszerű állami kétoldalú szerződések tiszteletbentartásán. A termelői érdekeltségek egyelőre csak határozati javaslatokat és feliratokat, meg terveket termeltek ki, de produkciójuk aggasztó messzeségben maradt el az általuk eddig termelt borok minősége a'att. Éppen ezáltal sikerült elérniök, hogy a mozgalmuk eddig teljesen elveszett a komolytalanság és a rögtön- zöttség látszatában. De ez nem nyugtat meg bennünket, mert hiszen tudjuk már a nemrég múlt tapasztalataiból, minő szuggesztív erejük van a teljesen dilettáns vágyaknak és elgondolásoknak fölfelé és lefelé most, a dilettantizmus fénykorában. A dilettáns, az a kontárt jelenti, valami enyhe, de soha se jól sikerülő vágyakozással a szakszerűség felé. És mi soha sem lehetünk biztonságban afelől, mikor tör be valahonnan valami ebből a kontárkodási áradatból a mi gazdasági életünkbe ! Mi mégis bízni szeretnénk abban, hogy az állammal kötött szerződéseink, amelyek a mi italmérési jogainkat jelentik, nemcsak hogy érvény ben maradnak, hanem hogy ezeknek a pénzen vett szerződéseknek a jogossága és kizárólagossága felett a mi másik szerződő felünk, a magyar jogállam, még tárgyalni sem hajlandó egy jogfosztást és egyoldalii szerződésszegést pedző harmadikkal. Mert a gyöngyösi nem tudom, hány pont, mindenné] aligha jelentene kevesebbet. Minden részvétünk a termelőké, akiknek a rossz sorsában mi is osztozni vagyunk kénytelenek. Vagy — megfordítva ! Nekik azért megy rosszul, mert nekünk rosszul megy és mi nem vehetünk meg tőlük minden termést a nem létező fogyasztók számára. De ezen aligha lesz az a segítség, hogy most teljesen tönkre kell tenni a közvetítést minden eddigi jogai és áldozatai ellenére is, csak azért, mert hátha akkor jobb lesz a termelőnek is ? Hát: nem lesz jobb. Viszont azt el kell várnunk a termelői érdekPopper Mór és Lipót r.-t., bornagykereskedés Telefons József 359-78 Budapesf^Kobáliyap Előd UCCa 8. szám. ASapíttatott 1869. évben. Az 1922. évi országos szőlő- és borgazdasági kiállításon aranyéremmel kitüntetve. Válogatott uradalmi fajborok. Kérjen saját érdekében árajánlatot.
